Az adó, amelyet Nagy Sándornak küldtek az állatok
A régiek között különös mese járta.
Nem tudom célzatát… Hogy mi a tanulsága,
jó olvasóm, te süsd ki! Nos, oly rejtelmes-e?
……..Ím itt a meztelen mese:
Száz tájra híre ment, hogy Zeüsznek egy fia,
Alexander nevű, nem tűr az ég alatt
már egyetlen oly élőt, amelyik még szabad –
s hogy jó lesz mindnek tüstént hozzá loholnia
……..és lábához omolnia.
Férgecske s elefánt, ember s négylábú mindegy,
s madárnépség is, ámbár köztársasági, mind megy.
……..Az istennő, akinek szája száz,
……..röpíti szét az ijedelmet:
Új császár: új parancs! – Mindent kimagyaráz.
S az állatok, megannyi jámbor szerzet,
bár eddig csak Étvágy volt uruk, mind tudja jól:
káros kibújni ám bármily törvény alól.
Elhagyván odvukat, egy pusztán tanakodnak.
Több vélemény s javaslat után megállapodnak:
……..„Hát hódolatot küldünk és adót!”
Mint mester hódolót s főfő illemtudót,
a Majmot küldik, adván írásban is neki,
hogy hűségüket élő szóval mint fejtse ki.
……..De az adó?! Ez ám a gond!
Mert mi lehetne? Pénzmag kell ily fejedelemnek.
Akadt azonban egy nyájas, jólelkű herceg,
aki a jó istentől kapván roppant vagyont,
aranybányákat is, a pénzt ím kölcsönadja.
Most már csak egy a kérdés: az adót ki vigye?
Nos, – a Szamár s az Öszvér már kapva kapnak rajta
s mint alvállalkozók: a Ló meg a Teve.
……..Megy hát a négy, s a csapat ormán
……..az újdonsült követ úr, a Majom.
Egy hágón átkelőben karavánunk Oroszlán
Ő Felségére bukkan! Nem víg bonyodalom!
„No lám, mily jó, hogy így találkozunk – kapóra!
Szól az Oroszlán, – útitársak leszünk tehát!
Én is megyek leróni a részemet, adóba;
de Oroszlánnak ily nyűg mért nyúzza derekát?!
……..Nagyon hálára köteleztek,
egy negyedet ha rólam mindegyitek levesz;
túlságos nagy teher tán ez úgysem lesz tinektek,
nekem meg, szabadabbnak, mozognom könnyű lesz,
……..ha tolvajhad netán útunkat állja
……..s velök megvívni kellene…”
……..Oroszlánnak ki szólna ellene?
Üdvözli őt a négy, segíti, kiszolgálja
és ő közpénzen él már s él olyan remekül,
hogy Zeüsz hős kegyeltje majd jól megrövidül!
Igy érnek el egy rétre, csodaszépre, kiesre,
friss forrásvíz locsolja, dús virág hímzi szerte,
……..s bárány sok járja a mezőt.
Szellők tanyája ez, zephyrek őshazája.
Az oroszlán az öt hű útitárs előtt
……..most panaszkodni kezd: beteg a mája…
„De követségetek – szól – azért tovább halad.
Én, mivel itt belül valóságos tűz éget,
gyógyító fű iránt bejárom a vidéket,
……..tinektek késni nem szabad!
Nos, ide pénzemet! Szükség lehet reája!…”
Mind rögtön bont iszákot, s a sivatag királya
……..ujjongó hangon ordít ím nagyot:
„Mily bőség! – szól. – Egek! Pénzünknek kis babái
születtek, s ejnye, lám, legtöbbje már anyányi!
Hejh, de megszaporodtunk! Fölséges állapot!
A növedék enyém!” – S a többit is azonmód
majdnem mind elszedi, vajmi kevés maradt!
……..A Majmot s a négy málhahordót
nem fűti vitahév, folytatják útjokat.
……..Panaszkodnak Zeüsz fiának,
……..de igazságot nem találnak. –
No, pálcát majd Oroszlán tör Oroszlán fölött! –
A példaszó szerint: úr úrba beleköt,
……..jobbágy fején tép üstököt.
Jean de La Fontaine
(Vikár Béla fordítása)
