Valóságos fayumi portré

 

51.344_AA_006035
Fajumi múmiaportré idősebb nő ábrázolásával, Kr. e. 1. század /Fotó: Mátyus László/
– A találkozásra! – emelte fel poharát Nyika. – Egészségükre!
…..Odanyújtott egy kupicát Butonovnak is, aki végre elszakadt a televíziótól. Olyan tekintettel nézett rá, ami Butonovnak nem tetszett. Meg valahogy maga Nyika sem tetszett neki: feje köré szorosan egy ócska zöld kendőt csavart, rakoncátlan hajából semmi se látszott, arca túlontúl hosszúkásnak tetszett, jódszínű, mintás ruhát viselt… Butonov nem foghatta fel, hogy Nyika azt öltötte magára, ami a legjobban állt neki, amiben egy híres festőnek állt modellt, ő javasolta azt is, hogy tekerje szorosan a feje köré a kendőt, és hosszasan, már-már könnyek között nézegette és mondogatta: „Micsoda arc… Istenem, micsoda arc… valóságos fayumi portré…”
…..Butonov viszont a fayumi portréfestészetről mit sem tudott, felbőszült, amiért a nő koslat utána, amikor nem is hívták, erre bizony még nem jogosította fel.

 

Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
V. Gilbert Edit és Goretity József fordítása

 


Különleges erények

Felebaráti szeretet és őszinte jóakarat; ez a két fő erény, melyet a nyihahá-k gyakorolnak, és nem csupán kivételes kedvenceikkel, hanem a fajta minden tagjával, kivétel nélkül. Az ország legtávolabbi részeiből közéjük keveredett idegenekkel pontosan úgy bánnak, mint a legrégibb szomszéddal; bárhová menjen is az újonnan érkezett, mindenütt otthon fogja érezni magát. Az illendőség szép formáit és az udvariasságot a végletekig gyakorolják – az etikett viszont teljesen ismeretlen az országban. Csikaikhoz, rokonaikhoz nem fűzi őket semmiféle majomszeretet, azt a gondosságot, melyet nevelésükre fordítanak, kizárólag az értelem diktálja nekik. Hamarosan észrevettem, hogy gazdám például ugyanolyan gyöngéden bánik szomszédja családjával, mint a magáéval. Legszentebb meggyőződésük, hogy az egész faj szeretete természeti törvény – csak az értelem tesz személyek között is különbséget, persze ott is csak akkor, ha az erények különlegesek.

 

Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Utazás a nyihahák országába (részlet)
Szentkuthy Miklós fordítása

 

Attikai feketealakos amphora lófej-protoméval, Kr. e. 575–550 körül

 


Nem a törhetetlen szériából

Római üveg fiola, 2–3. század (Fotó: Mátyus László)

Egyszer próbált újítani életében, amikor olyan üvegedényt látott a patrónusánál, amelyet nem lehetett összetörni, bármihez vágta is hozzá az ember, csak pattogott, mint a felfújt labda, a császárok és a gyerekek kedvenc játékszere, és eredeti formájára lehetett visszakalapálni. Itáliai termék volt, és a gyártóhoz könnyen el lehetett jutni. A zsidók idegenkedtek a törhetetlen üvegedénytől, elterjedt a vélekedés, hogy tisztátalan, noha nem is látták, de Gaius Luciusnak és más gazdagoknak bőven lehetett volna szállítani belőle. József el is jutott a feltalálóhoz, aki nem volt más, mint az a mérnök, aki pár éve egy régi, megdőlt oszlopcsarnokot helyrehozott: megerősítette a talapzatát, a többi részt gyapjúba csomagolta és összekötötte kötéllel és csörlőkkel, és rengeteg emberrel visszahúzatta. Nagy pénzjutalmat kapott Tiberius császártól, de valamiért a Rómából való kiűzetést is elnyerte. József már megállapodott vele a törhetetlen üveg forgalmazásáról, amikor Tiberius elé került az edény egyik példánya, a császár felmérte, hogy a találmány az addigi cserép- és aranyedények árát meredeken levinné, megkerestette az elbizakodott feltalálót és kivégeztette, a törhetetlen üveg készítését pedig betiltotta.

Spiró György: Fogság (részlet)

 


És sorba gurítottuk a golyókat

gurigAzt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: „Vége van, jönnek a Pásztorok!” És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon megijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek. És nem is szabad minket úgy számítani, hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész Múziumban, és mink hiába szaladunk, mert utolérnek. Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (részlet)
Golyózás (jelenet Fábri Zoltán 1969-es filmjéből, forrás: PIM)

 

Astragalosszal játszó kisfiú római márványszobra, Kr. u. 1. század utolsó negyede (Fotó: Mátyus László)

 


Többől egyet csinálni kedves foglalkozásuk volt

pic1009-n-11bKülönben ez az összevetés nekik, a tükrösfejűeknek, művük és tantételük: saját kijelentésük szerint nagyon erősek voltak az összevetésben és abban, hogy minden lehető kerületi és helyi védistent az oni Atum-Ré-Horahtéval egyformán tiszteljenek, aki a maga részéről is összevetése és csillagképlete eredetileg maguk készítette istenségeknek. pic1009-n-11retusTöbből egyet csinálni kedves foglalkozásuk volt, sőt, szerintük alapjában csak két nagy isten volt: az élőké, aki Hórusz a fényesség hegyén, Atum-Ré; és a halottaké Uziri, a trónoló szem, a szem azonban ismét Atum-Ré, azaz a napkorong, és még élesebb gondolatmenettel az derül ki, hogy Uziri az éjbárka ura, amelybe, mint mindenki tudja, Ré lemenetele után beszáll, hogy nyugatról keletre utazzék, megvilágítsa az alvilágot. Más szóval: e két nagy isten is szorosabban véve egy és ugyanaz. De ha bámulatra méltó az ily pic1009-n-11cösszevetések éleselméjűsége, nem kevésbé az a tanítók művészete, hogy közben senkit meg ne sértsenek, és azonosító működésük ellenére Egyiptom isteneinek tényleges sokaságát érintetlenül hagyják.

Thomas Mann: József és testvérei (részlet)
Sárközi György fordítása

 

pic1009-n-11retus
Melldísz skarabeusszal, Egyiptom, görög-római kor

 


A falbatrosz

A falbatrosz ráktestű, hites hivatali főkönyvelőfejű tengeri szörny.
…..Beszélik, hogy a falbatroszoknak gyönyörű énekhangjuk van, melynek hallatán – főleg a Cole Porter-melódiáktól – a matrózok eszüket vesztik.
…..A falbatrosz megölése balszerencsét hoz; Sir Herbert Figg versében egy matróz lelő egyet, mire a hajója egyszeriben megfeneklik a viharban. A legénység erre megragadja a kapitányt, és a vízbe veti annak protézisét, hátha így a felszínen maradnak.

Woody Allen: Tollatlan jószág (részlet)
Hideg János fordítása

 

84.365.A AA_002043

Kopt szövettöredék falbatroszok tengeri szörnyek ábrázolásával, 8–9. század