Te, kinek állatok karjánál a karod
tisztább, s aranyba mártod,
te, ki nappal a Rossz fantomát láttatod,
s ismétlik azt az álmok,
te levélzűrzavar, te büszke nyugtalan,
mikor a tramontána
zengeti már az új tél azúrját, arany
hárfáidon, platánfa,
ó, hajlékony fatest, merj nyögni-zúgni csak,
csavarodj, tekeredj meg,
jajongj, de meg ne törj, add vissza hangjukat
a megbolydult szeleknek!
Ostorozd meg, mohó mártír, nyúzd meg magad,
sebezd meg te a tested,
hogy ott ragadjon a fáklyán a láng, ne hagyd,
oldd el a szállni restet!
Hogy szálljon születő madaradhoz dalod,
s a lélek tiszta mélye
egy tűzről álmodó törzs lombját rázza, hogy
lobbanjon új reményre!
Paul Valéry: A platánfához (részlet)
Lator László fordítása (forrás: Digitális Irodalmi Akadémia)
Borítókép: a Ligetből a Szépművészeti Múzeum egyik oszlopához nyújtózó platánfa (fotó: Varga Eszter)
Kollázs: Platánfa repülő madárral, Kr. u. 1. század (fotó: Mátyus László). A domborműről lásd még a Hyperiónt és Bencze Ágnes írását: Belső tájképek – Az Évszak műtárgya 2012 tavasz.
Zene: Decolonize Your Mind Society
A tábla csupa kosz. Nincs hova fölrajzolnom az ábrát. Különben sincs mivel, mivel lopják a krétát. Na mindegy. Ezek a mi körülményeink. Vegyünk a kör kerületén egy tetszőleges dőlésszögű átmérő által kimetszett két, A és B jelű pontot. Az átmérő mentén a kör területe két egyforma körszeletre oszlik. Nevezzük az egyiket a Jó, a másikat a Rossz birodalmának. Nyilvánvaló, hogy ezek után a teljes kört csak egy névvel illethetjük, és ez a név az Élet. Két további átmérő által kimetszünk a kör kerületén négy további pontot; jelük C, D, E és F legyen. Föltéve azt, hogy az átmérők dőlésszöge nem azonos, hat egyforma, de egymástól elforgatott körszeletet és bennük hat egymást takaró vagy nem takaró körcikket nyerünk. Az egymást takaró körcikkeket nevezzük a történet réteges talajának, az egymást nem takaróknak adjuk a haszontalan rét nevet. Előttünk áll a mindent magába foglaló körmodell, a kör a körben, s mindkettő egy harmadikban, negyedikben stb. Szerkesszük hát a körkörös hadrend alakzatába műveinket, hogy azok rezzenetlenül állják minden korok gúnycsapásait, s vígan fütyüljenek a balsors nyűgére s nyilaira. Köszönöm, mára ennyi. Kérem a tisztelt hallgatóságot, hogy ne hagyjon maga után disznóólat a padokban, és a táblát nedves szivaccsal törölje le!
