Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály

 

 

Fotók: Cara Phillips: Ultraviolet Beauties
Ifjúfej töredéke, Kr. u. 2. század második negyede (Fotó: Gisela Fittschen Badura)


 

Valóságos fayumi portré

 

51.344_AA_006035
Fajumi múmiaportré idősebb nő ábrázolásával, Kr. e. 1. század /Fotó: Mátyus László/
– A találkozásra! – emelte fel poharát Nyika. – Egészségükre!
…..Odanyújtott egy kupicát Butonovnak is, aki végre elszakadt a televíziótól. Olyan tekintettel nézett rá, ami Butonovnak nem tetszett. Meg valahogy maga Nyika sem tetszett neki: feje köré szorosan egy ócska zöld kendőt csavart, rakoncátlan hajából semmi se látszott, arca túlontúl hosszúkásnak tetszett, jódszínű, mintás ruhát viselt… Butonov nem foghatta fel, hogy Nyika azt öltötte magára, ami a legjobban állt neki, amiben egy híres festőnek állt modellt, ő javasolta azt is, hogy tekerje szorosan a feje köré a kendőt, és hosszasan, már-már könnyek között nézegette és mondogatta: „Micsoda arc… Istenem, micsoda arc… valóságos fayumi portré…”
…..Butonov viszont a fayumi portréfestészetről mit sem tudott, felbőszült, amiért a nő koslat utána, amikor nem is hívták, erre bizony még nem jogosította fel.

 

Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
V. Gilbert Edit és Goretity József fordítása

 


Bolond, nagy Kéz

Látjátok, feleim, ti búsak,
Vigadók, harcosak, levertek?
Egy tréfás Kéz fölirta az égre:
„Ember-pajtások, erre gyertek”.

Bolond, nagy Kéz, iromba betűk:
Tíz öltő szeme belefárad.
S mire az irást jól kibetűzzük,
Már el is futott néhány század.

S mi táncolunk a nagy Kéz alatt.
S mennyi jóság hal meg kevélyen,
Véres fejjel és mennyi ős-szépség,
Mert betűket látunk az égen.

S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz, figyel:
Van még itt lenn hívő Pietró?
S ha a betűket már-már olvassuk,
Ő letörli s új betűket ró.

Ady Endre: A nagy Kéz törvénye

 

A14A7831
Ifjúszobor kéztöredéke Klazomenaiból, Kr. e. 6. század vége (?) (Fotó: Mátyus László)

 


Archaikus Apolló-torzó

Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

 

Rainer Maria Rilke: Archaikus Apolló-torzó
Tóth Árpád fordítása

 

8412_AA_005171
Márvány ifjúszobor torzója, Kr. e. 6. század közepe (Fotó: Mátyus László)