Driádjaiddal is versenyre kelve

Te, kinek állatok karjánál a karodcollage
tisztább, s aranyba mártod,
te, ki nappal a Rossz fantomát láttatod,
s ismétlik azt az álmok,

te levélzűrzavar, te büszke nyugtalan,
mikor a tramontána
zengeti már az új tél azúrját, arany
hárfáidon, platánfa,

ó, hajlékony fatest, merj nyögni-zúgni csak,
csavarodj, tekeredj meg,
jajongj, de meg ne törj, add vissza hangjukat
a megbolydult szeleknek!

Ostorozd meg, mohó mártír, nyúzd meg magad,
sebezd meg te a tested,
hogy ott ragadjon a fáklyán a láng, ne hagyd,
oldd el a szállni restet!

Hogy szálljon születő madaradhoz dalod,
s a lélek tiszta mélye
egy tűzről álmodó törzs lombját rázza, hogy
lobbanjon új reményre!

Paul Valéry: A platánfához (részlet)
Lator László fordítása (forrás: Digitális Irodalmi Akadémia)



Borítókép: a Ligetből a Szépművészeti Múzeum egyik oszlopához nyújtózó platánfa (fotó: Varga Eszter)
Kollázs: Platánfa repülő madárral, Kr. u. 1. század (fotó: Mátyus László). A domborműről lásd még a Hyperiónt és Bencze Ágnes írását: Belső tájképek – Az Évszak műtárgya 2012 tavasz.
Zene: Decolonize Your Mind Society

Borús napokra

Színek után kutasson bár fürkésző tekinteted…

collage2

… lelj fényes kilátásokra szürkeségben is…

8428_kis_kerettel2b

 … és mindig nézd az élet napos oldalát!

A borítóképen középen, a színes kollázsban és az 1997-es kiállításra készülve: férfi büsztje (korábban Philippus Arabsnak tartották).

Filmrészlet: Monty Python – Brian élete (1979).

Az ókori szentenciának ható jókívánságot a „padlóla” került büszt fotója ihlette 2020-ban.


Nosztalgia

A MuseumWeek csütörtöki témája a „MuseumMoments”. Ennek jegyében – és mert amúgy is hiányzik már egy kicsit – néhány pillanatkép az Antik Gyűjtemény mindennapjaiból. A fotókat köszönjük Mátyus Lászlónak, Szesztay Csanádnak és Szikora Patriciának!

A szalagamulettektől a márciuskáig

A peloponnésosi háború első szakaszában (Kr. e. 431–421) nem csupán a harc, hanem egy ismeretlen betegség is tizedelte Attika lakosságát. Kr. e. 429-ben a járvány áldozatául esett maga Periklés is. Plutarchos, aki szerint az athéni államférfi hosszan gyötrődött a betegség tüneteitől, hozzáteszi: Periklés jelleme mit sem változott a szenvedéstől. Egy történet szerint ugyanis, amikor egy barátja meglátogatta, gúnyosan mutatta neki az asszonyok által ráaggatott talizmánt: „nagyon nagy betegnek kell lennie ahhoz, hogy eltűrjön ilyen balgaságot” (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok – Periklés 38,4, Máthé Elek fordítása).

nubvizavjtq41
Periklés szobrát fertőtlenítik az Athéni Plakán 2020 tavaszán.

A görög-római világban az amulettek egyik leggyakoribb felhasználási területe a gyógyítás volt, de alkalmazták őket szerelmi vágy felkeltésére vagy részegség ellen is. Tágabb értelemben amulettnek nevezünk minden olyan tárgyat, amelyeknek védelmező, szerencsehozó képességet tulajdonítottak. Sokat közülük ékszerként is viseltek, vagy éppen szalagként kötöztek bokára, csuklóra, mint ma a barátság-karkötőket. Rendeltetésük, formájuk és anyaguk is rendkívül színes képet mutat – az ókori ember szemében a különféle kövek, amelyeket a vésnökök képekkel, varázsjelekkel és szövegekkel díszítettek, varázserővel bírtak. A hasonló tárgyak védelmező funkciója az antikvitás után sem ismeretlen: a varázsgemmák alakjára és funkciójára emlékeztet az Egri csillagokban Jumurdzsák gyűrűje, a balkáni néphagyományban pedig ma is jelen van a szalagamuletteket idéző szokás, a márciuska felkötözése.

A görög és római amulettekről a Hyperión új túraútvonala ad áttekintést.

Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály

Fotók: Cara Phillips: Ultraviolet Beauties
Ifjúfej töredéke, Kr. u. 2. század második negyede (Fotó: Gisela Fittschen Badura)