Kószálhassak kedvem szerint

Varga Edith (1931–2020) emlékére

Fényhegy Ura, Ré, üdv neked,
ki az eget szeled
és látnak mindenek,
ki meg nem állsz, ha éj, ha nap,
felfénylesz kelet éghegyén
s nyugodni térsz nyugat helyén.
Élve, örömben nyugszol el,
ujjong a halandók hada,
de csendesül, ha távozón
az éggel egyesülsz.
Nem látja már szem a szemet,
kígyók lepik a föld színét,
a vakká váltak alszanak.
Ám hajnalod ha feldereng,
ébrednek, hogy szépségedet lássák,
fényed megnyitja szemeik,
egymást felismerik.
Sugaraid, ó, add nekik!
S örök lakom nyugalmát add nekem,
végső honom hadd legyen otthonom,
házamon ki s bejárjak én,
m el ne zárják attól, mit szeret,
kószálhassak kedvem szerint
földön plántált fáim tövén
s a partról kortyoljam tavam vizét
nap nap után, nem szomjazván sosem.

Himnusz Réhez Pentu sírjából
Grigássy Éva fordítása

elol_feher_atvil
Reliefdíszes kőtálka: a lótuszvirágból megszülető napgyermek. Varga Edith gyűjteményéből, kölcsönben az Antik Gyűjtemény állandó kiállításán

„Az első néző”

Jerger Krisztina (1948–2020) nemcsak a 2018-ban megnyílt Klasszikus ókor kiállítás társrendezője volt, hanem részt vett a húsz évvel korábbi állandó kiállítás megalkotásában is. Szilágyi János György mellett társrendezője volt az 1989-es etruszk kiállításnak, 1995-ben a Marcus Aurelius két portréját bemutató tárlatnak, 2005-ben pedig Török László mellett a kopt művészet kincseit felvonultató időszakos kiállításnak. 2003-ban az ő látványterve alapján indult el Az évszak műtárgya sorozat.

 
Most búcsúzunk tőle.


Nosztalgia

A MuseumWeek csütörtöki témája a „MuseumMoments”. Ennek jegyében – és mert amúgy is hiányzik már egy kicsit – néhány pillanatkép az Antik Gyűjtemény mindennapjaiból. A fotókat köszönjük Mátyus Lászlónak, Szesztay Csanádnak és Szikora Patriciának!

Remekművek a nappaliban

Addig is, amíg az igaziakat nélkülöznünk kell, magunk válunk műtárgyakká (vagy a családunkat alakítjuk azzá)!

Aki kedvet érez, csatlakozzon, és küldje el nekünk, hogy az Antik Gyűjtemény mely műtárgyává változott! ITT lehet válogatni!

Az ún. budapesti táncosnő

Medusa-fejes ezüstdombormű

Az Andokidés-festő kylixe

A képeket az antik@szepmuveszeti.hu címre várjuk! :)

Szilágyi János György emlékére

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.


A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át
Nagy László fordítása



Szilágyi János György (1918–2016)
Nagyon fog hiányozni.


Fent: Gnathia-skyphos, Kr. e. 4. század vége, részlet (Fotó: Gáti György)