Moirák kénye szerint

Ma már egyre ritkább, hogy egy kutató két diszciplina, az egyiptológia és a klasszika archeológia területén is otthonosan mozogjon. Schreiber Gábor (1974–2020) ilyen kutató volt. Idő előtt ment el – nagyon sok dolga lett volna még.

2009-ben ő mutatta be a Gyűjtemény egyik új szerzeményét, egy krétai hydriát Az Évszak Műtárgya kiállításon. Az ilyen vázákat elsősorban egyiptomi exportra készítették Kréta szigetén, többségük Alexandria temetőiből került elő, ahol hamvurnaként használták őket.

Ezzel az írással búcsúzunk tőle.

99.30.A_6 AA_001722
Hadra-típusú hydria, Kr. e. 250–200 (Fotó: Mátyus László)

Török László (1941–2020) emlékére

A pályám egy sor véletlen által alakult. Mindenkinek azonban saját véletlenjei vannak. Ezek nem külső, szeszélyes ügyek, alapjukat mindig a közöttem és a sors közötti párbeszéd adta.

Élveztem ezt a folyamatot, végig olyan emberek között voltam, akikkel közös szellemi élmények kapcsoltak össze, és úgy látom, valami értelme is volt a munkámnak. Azt tudni kell, hogy ezek efemer dolgok, mert amit ma megtalálunk, az vélhetően – Szilágyi tanár úr szavai szerint – „remélhetőleg” el fog avulni, mert ez a lényege a dolgoknak. Azon igyekszem, hogy én írhassam meg először, hogy miben tévedtem tíz évvel ezelőtt.

Két részlet egy interjúból
MúzeumCafé, 2014


055
Textil oroszlán alakjával, korai 4. század. Kairó, Kopt Múzeum

Kószálhassak kedvem szerint

Varga Edith (1931–2020) emlékére

Fényhegy Ura, Ré, üdv neked,
ki az eget szeled
és látnak mindenek,
ki meg nem állsz, ha éj, ha nap,
felfénylesz kelet éghegyén
s nyugodni térsz nyugat helyén.
Élve, örömben nyugszol el,
ujjong a halandók hada,
de csendesül, ha távozón
az éggel egyesülsz.
Nem látja már szem a szemet,
kígyók lepik a föld színét,
a vakká váltak alszanak.
Ám hajnalod ha feldereng,
ébrednek, hogy szépségedet lássák,
fényed megnyitja szemeik,
egymást felismerik.
Sugaraid, ó, add nekik!
S örök lakom nyugalmát add nekem,
végső honom hadd legyen otthonom,
házamon ki s bejárjak én,
m el ne zárják attól, mit szeret,
kószálhassak kedvem szerint
földön plántált fáim tövén
s a partról kortyoljam tavam vizét
nap nap után, nem szomjazván sosem.

Himnusz Réhez Pentu sírjából
Grigássy Éva fordítása

elol_feher_atvil
Reliefdíszes kőtálka: a lótuszvirágból megszülető napgyermek. Varga Edith gyűjteményéből, kölcsönben az Antik Gyűjtemény állandó kiállításán

„Az első néző”

Jerger Krisztina (1948–2020) nemcsak a 2018-ban megnyílt Klasszikus ókor kiállítás társrendezője volt, hanem részt vett a húsz évvel korábbi állandó kiállítás megalkotásában is. Szilágyi János György mellett társrendezője volt az 1989-es etruszk kiállításnak, 1995-ben a Marcus Aurelius két portréját bemutató tárlatnak, 2005-ben pedig Török László mellett a kopt művészet kincseit felvonultató időszakos kiállításnak. 2003-ban az ő látványterve alapján indult el Az évszak műtárgya sorozat.

 
Most búcsúzunk tőle.


Nosztalgia

A MuseumWeek csütörtöki témája a „MuseumMoments”. Ennek jegyében – és mert amúgy is hiányzik már egy kicsit – néhány pillanatkép az Antik Gyűjtemény mindennapjaiból. A fotókat köszönjük Mátyus Lászlónak, Szesztay Csanádnak és Szikora Patriciának!