Köszönjük olvasóink megtisztelő figyelmét – reméljük, hogy az elmúlt évek során éppoly sok örömet leltek az Antik Gyűjtemény életében, mint mi, látogatási időn innen és túl!
Ella Fitzgerald énekel, a zongoránál Ellis Larkins, 1954.
Búcsúznak az Antik Gyűjtemény távozó munkatársai: Endreffy Kata, Figler Krisztina, Nagy Árpád Miklós, Szikora Patricia, Tóth Noémi, Varga Eszter.
Ma már egyre ritkább, hogy egy kutató két diszciplina, az egyiptológia és a klasszika archeológia területén is otthonosan mozogjon. Schreiber Gábor (1974–2020) ilyen kutató volt. Idő előtt ment el – nagyon sok dolga lett volna még.
2009-ben ő mutatta be a Gyűjtemény egyik új szerzeményét, egy krétai hydriát Az Évszak Műtárgya kiállításon. Az ilyen vázákat elsősorban egyiptomi exportra készítették Kréta szigetén, többségük Alexandria temetőiből került elő, ahol hamvurnaként használták őket.
Ezzel az írással búcsúzunk tőle.
A pályám egy sor véletlen által alakult. Mindenkinek azonban saját véletlenjei vannak. Ezek nem külső, szeszélyes ügyek, alapjukat mindig a közöttem és a sors közötti párbeszéd adta.
…
Élveztem ezt a folyamatot, végig olyan emberek között voltam, akikkel közös szellemi élmények kapcsoltak össze, és úgy látom, valami értelme is volt a munkámnak. Azt tudni kell, hogy ezek efemer dolgok, mert amit ma megtalálunk, az vélhetően – Szilágyi tanár úr szavai szerint – „remélhetőleg” el fog avulni, mert ez a lényege a dolgoknak. Azon igyekszem, hogy én írhassam meg először, hogy miben tévedtem tíz évvel ezelőtt.
Két részlet egy interjúból
MúzeumCafé, 2014
Varga Edith (1931–2020) emlékére
Fényhegy Ura, Ré, üdv neked,
ki az eget szeled
és látnak mindenek,
ki meg nem állsz, ha éj, ha nap,
felfénylesz kelet éghegyén
s nyugodni térsz nyugat helyén.
Élve, örömben nyugszol el,
ujjong a halandók hada,
de csendesül, ha távozón
az éggel egyesülsz.
Nem látja már szem a szemet,
kígyók lepik a föld színét,
a vakká váltak alszanak.
Ám hajnalod ha feldereng,
ébrednek, hogy szépségedet lássák,
fényed megnyitja szemeik,
egymást felismerik.
Sugaraid, ó, add nekik!
S örök lakom nyugalmát add nekem,
végső honom hadd legyen otthonom,
házamon ki s bejárjak én,
Bám el ne zárják attól, mit szeret,
kószálhassak kedvem szerint
földön plántált fáim tövén
s a partról kortyoljam tavam vizét
nap nap után, nem szomjazván sosem.
Himnusz Réhez Pentu sírjából
Grigássy Éva fordítása
Most búcsúzunk tőle.
