Minden időkre érvényes örökség

Thuküdidészt, a görög klasszikus kor legnagyobb történetíróját (Kr. e. 460396 körül) ábrázolja a gyűjtemény egyik portréja, amely a római császárkor elején készült, a típus azonban a Kr. e. 4. század elejére keltezhető. Ez a pentélikoni márványból faragott szobor befejezetlen maradt jól látható a fül mögötti sáv részleteiben.

Thuküdidész már a harcok kitörésekor elkezdte írni művét a peloponnészoszi háborúról (Kr. e. 431404), amely az Athén vezette déloszi szövetség és a spártai vezetés alatt álló peloponnészoszi szövetség között dúlt. Maga is részt vett a harcokban, ám mivel flottájával későn érkezett Amphipolisz felmentésére, száműzték. Ezek a tapasztalatok is áthatják történetírói attitűdjét: nem csupán a háború és a korszak legfőbb eseményeit mutatta be, hanem oknyomozó, összefüggéseket kereső módszerével mindkét fél szempontjairól igyekezett számot adni. Elbeszélésébe beszédeket is szőtt, hogy a valóságot több oldalról világíthassa meg, szorosan tartva magát az elhangzottak gondolatmenetéhez. (1. 22)

Művének központi helyén szerepel a gyakran idézett, drámai hangvételű szakasz: a méloszi dialógus. Az athéniak arra kérik a mélosziakat, hogy az ő oldalukon lépjenek be a háborúba. A kis sziget a jogszerűségre hivatkozva semlegességet kér, amelyet a szabadságára büszke Athén önmagával meghasonlásban, a nagyhatalmi politizálásra hivatkozva megtagad.

Ekkor hangzik el az örökérvényű mondat: “Az emberről pedig minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a természetükben mindig ott rejlő kényszer alapján, ha megvan rá a hatalmuk, uralkodni akarnak. Ezt a törvényt nem mi találtuk ki, s fennállása óta nem mi alkalmazzuk először, hanem már készen örököltük, s minden időkre érvényes örökségként is fogjuk hátrahagyni.” (5.105, Muraközy Gyula fordítása)

Mélosz elpusztult.

A méloszi dialógus a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadásában:

Borítókép: Részlet Thuküdidész művének egyik kéziratából (Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, ms. C. Plut. 69.2, fol. 513v.,) a fotó forrása: Wikipedia.


Olvasnivaló

A knidosi Eudoxos (kb. Kr. e. 390–337) korának egyik legjelentősebb tudósa volt, főleg Kyzikosban és Athénban tevékenykedett. Kutatásai kiterjedtek a filozófiára, a földrajzra, a csillagászatra és a matematikára is. Írásai önállóan nem maradtak fönn, munkásságát későbbi szerzők műveiből és másodlagos forrásokból ismerjük.

Eudoxos képmása
Eudoxos képmása, Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz. 4778.

Az Antik Gyűjtemény domborműve egyszerű, négyszögletes kőtömbön ülő férfialakként ábrázolja. Köpenyt visel, két lábát keresztberakja, felsőteste előredől. Ölében tartott jobbjában irattekercs, baljában talán botot tartott. Hosszú szakálla a filozófus-ábrázolások hagyományát követi, testtartása a tanító szellemi erőfeszítését fejezi ki.

Tudomány nehéz napokra: a Szaktárs Adatbázis egy hónapig tizenkét szakkiadó összes könyvét szabadon hozzáférhetővé tette, köztük számos ókortudományi kiadványt is. A Gondolat kiadó ókortudományi kötetei például ITT, az Osiris történelmi könyvei ITT böngészhetők.

Jó olvasást!

Egy újonnan felfedezett Hadrianus-portrétöredék

Click here for English

Ritkán adódik, hogy egy fej nélküli mellképről nemcsak azt lehet megállapítani, hogy kit ábrázol, hanem azt is, hogyan kell elképzelnünk az illető vonásait, sőt, a mű készítésének idejét is meg tudjuk mondani néhány évnyi pontossággal. Éppen ez történt az alábbiakban bemutatott büszttel, amely 1908-ban került az Antik Gyűjteménybe, de azonosítását csupán új tudományos felismerések tették lehetővé. Az Antik Gyűjtemény Muszeion sorozatának harmadik kiállításához, amely 2019. szeptember 3-tól 2020. február 23-ig látható, Hans Rupprecht Goette klasszika archeológus írt ismertetőt.

Tovább olvasok