„A harmadik oszlopfajta, amelyet korinthosinak neveznek, a leányok karcsúságát utánozza; a leányok tagjai ugyanis zsenge koruk miatt karcsúbb formájúak, s viseletük is bájosabb hatást kelt. 9. Ennek az oszlopfejezetnek a feltalálása a hagyomány szerint a következőképpen történt. Egy korinthosi polgárlány már nászra érett korban betegségbe esve elhunyt. Miután eltemették, dajkája összegyűjtötte azokat az edényeket, amelyekben a lány életében kedvét lelte, betette egy kosárba, a síremlékhez vitte, és a tetejére helyezte; hogy pedig a szabad ég alatt tovább megmaradjanak, egy téglalappal fedte be őket.
Ez a kosár véletlenül éppen egy akanthos gyökere fölé került. Közben az akanthos-gyökér, amelyre középen a súly nehezedett, tavasz táján leveleket és szárakat hajtott. Ezek a szárak, ahogy a kosár oldalai mentén felnőttek, a téglalap sarkainak súlyától szorítva kénytelenek voltak a széleken volutába csavarodva lehajlani. 10. Ekkor történt, hogy Kallimachos, akit az athéniek márványszobrászatának ízlésessége és kifinomultsága miatt katatechnosnak [vagyis mesterkedőnek] neveztek, egyszer elment a síremlék előtt, s észrevette a kosarat és körülötte a kihajtó zsenge leveleket; nagyon megtetszett neki az újfajta forma, és ennek a mintájára készített oszlopokat a korinthosiaknak, kialakítva arányos formájukat.”
Vitruvius, IV. 1
Szilágyi János György fordítása
Műtárgy: korinthoszi oszlopfő, Mátyus László fotója.
Az oszlopfőt ábrázoló albumborító és zene az isztambuli Palmiyelertől.
A borítóképen: natura imitatur artem – oszlopfőt idéző farönk 2020 tavaszáról, Bodnár Csaba fotója.
