Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály

 

 

Fotók: Cara Phillips: Ultraviolet Beauties
Ifjúfej töredéke, Kr. u. 2. század második negyede (Fotó: Gisela Fittschen Badura)


 

Bolond, nagy Kéz

Látjátok, feleim, ti búsak,
Vigadók, harcosak, levertek?
Egy tréfás Kéz fölirta az égre:
„Ember-pajtások, erre gyertek”.

Bolond, nagy Kéz, iromba betűk:
Tíz öltő szeme belefárad.
S mire az irást jól kibetűzzük,
Már el is futott néhány század.

S mi táncolunk a nagy Kéz alatt.
S mennyi jóság hal meg kevélyen,
Véres fejjel és mennyi ős-szépség,
Mert betűket látunk az égen.

S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz, figyel:
Van még itt lenn hívő Pietró?
S ha a betűket már-már olvassuk,
Ő letörli s új betűket ró.

Ady Endre: A nagy Kéz törvénye

 

A14A7831
Ifjúszobor kéztöredéke Klazomenaiból, Kr. e. 6. század vége (?) (Fotó: Mátyus László)

 


Archaikus Apolló-torzó

Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

 

Rainer Maria Rilke: Archaikus Apolló-torzó
Tóth Árpád fordítása

 

8412_AA_005171
Márvány ifjúszobor torzója, Kr. e. 6. század közepe (Fotó: Mátyus László)

 


Így fociznak ők

 

The Philosophers’ Football Match, Monty Python’s Flying Circus, 1982
(a futball-kommentár átirata itt érhető el)

A Szépművészeti csapatából:

Legfelül: Az Antik Kiállítás II. terme (részlet, Fotó: Gáti György)

 


Where the sky is only a memory

You go down to the bottom of the sea;
Where the water isn’t even blue anymore;
Where the sky is only a memory.
And you float there, in the silence;
And you stay there, and you decide;
That you’ll die for them.

Only then do they start coming out.
They come, they greet you;
And they judge the love you have for them.

If it’s sincere, if it’s pure they’ll be with you;
And take you away forever.

 

Luc Besson: A nagy kékség (1988)

 

T.469_01
Szirén szobrocska Egyiptomból, Kr. e. 2. század első fele (Fotó: Mátyus László)