3D workshop gyerekeknek

A Szépművészeti Múzeum és az eTalon School közös programján az ókori Görögországba látogatunk.

A 3D workshopon a gyerekek műtárgymásolatok segítségével betekintést nyernek az ókori Athén mindennapjaiba, majd elkészítik az első 3D animációjukat – egy, az eredetihez megszólalásig hasonló ókori görög vázát. Ehhez semmiféle előképzettségre nincsen szükségük.

Kinek ajánljuk?
Minden iskolás gyereknek, aki valaha is ült számítógép előtt, aki szeretne ezzel alkotni is. És persze a szülőknek is – akár ki is próbálhatják, hogy ügyesebbek-e a gyermeküknél.

Jöjjön el a workshopra gyermekével és tapasztalják meg együtt az élmény alapú tanulás erejét!

Időpont:
2016. december 2. (péntek) 15.00–18.00

Helyszín:
SZÁMALK-Szalézi Szakközépiskola, 1119 Budapest, Fejér Lipót u. 70.

A workshop részvételi díja: 6000 Ft (a helyszínen fizetendő)

Előzetes jelentkezés szükséges! Jelentkezni ezen a linken lehet.

Ide kattintva tekintheti meg a legutóbbi közös workshop beszámolóját az eTalon School blogbejegyzésében.

 


Szilágyi János György emlékére

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.


A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át
Nagy László fordítása



Szilágyi János György (1918–2016)
Nagyon fog hiányozni.


 

Fent: Gnathia-skyphos, Kr. e. 4. század vége, részlet (Fotó: Gáti György)

Különleges erények

Felebaráti szeretet és őszinte jóakarat; ez a két fő erény, melyet a nyihahá-k gyakorolnak, és nem csupán kivételes kedvenceikkel, hanem a fajta minden tagjával, kivétel nélkül. Az ország legtávolabbi részeiből közéjük keveredett idegenekkel pontosan úgy bánnak, mint a legrégibb szomszéddal; bárhová menjen is az újonnan érkezett, mindenütt otthon fogja érezni magát. Az illendőség szép formáit és az udvariasságot a végletekig gyakorolják – az etikett viszont teljesen ismeretlen az országban. Csikaikhoz, rokonaikhoz nem fűzi őket semmiféle majomszeretet, azt a gondosságot, melyet nevelésükre fordítanak, kizárólag az értelem diktálja nekik. Hamarosan észrevettem, hogy gazdám például ugyanolyan gyöngéden bánik szomszédja családjával, mint a magáéval. Legszentebb meggyőződésük, hogy az egész faj szeretete természeti törvény – csak az értelem tesz személyek között is különbséget, persze ott is csak akkor, ha az erények különlegesek.

 

Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Utazás a nyihahák országába (részlet)
Szentkuthy Miklós fordítása

 

Attikai feketealakos amphora lófej-protoméval, Kr. e. 575–550 körül

 


Óda egy görög vázához

 

50.568_AA_003630crop12Oh, tűnt derűk arája, íme még
itt állsz s dajkál a vén idő s a csend
s mesélsz: füzérid közt rajzos regék
lágy dalnál édesebb lejtése leng:
óh, lombdiszed közt mily legenda él?
Mily istenségek, vagy mily emberek?
Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj?
Vagy más ég s föld? Kik e vad némberek?
Őrültet űznek? vagy harc sodra kél?
Sip andalog? dob döng? kéj láza fáj?

Édes a hallott dal, de mit a fül50.568_AA_003630crop21
meg sem hall, még szebb: halk sipocska, zengd!
Ne testi fülnek! gyöngyözd remekül
lelkembe ritmusát, mely csupa csend!
Szép ifju! nótád tündér lomb alatt
örökre szól s örök a lomb a fán!
S te, vad szerelmes, kinek ajakad
bár oly közel, édes célt mégsem ér,50.568_AA_003630crop23
ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér,
örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány!

Óh, boldog lombsor, el nem száradó,
melynek a tavasz búcsút sohsem int,
óh, boldog pásztor, sohsem fáradó,
fújván örök sipod szived szerint,
s óh, százszorosan boldog szerelem,
örökre hév s örök örömre kész,50.568_AA_003630crop9
zsibongó, zsenge vágy: még! egyre még!
– Mily más a bús, halandó gyötrelem,
melytől a szív megundorúl s nehéz
s a nyelv kiszárad és a homlok ég…

Mily áldozatra gyűl emitt a nép?
A zöld oltár elé szent pap vonat
szelíd üszőt, amely bődülve lép
s borítja lágy szőrét virágfonat.
Mily apró város az, mely halk habok
partján, vagy békés várövü hegyen50.568_AA_003630crop11
tárt utcákkal e jámborokra vár?
– Óh, kicsi város, néped elhagyott
s közűlük hírt regélni nem megyen
csöndedbe vissza soha senki már…

Óh, antik karcsuság, szelíd ivek,
márványfiúk s lányok kecses köre,
óh, sűrü ágak, eltiport füvek,
óh, formák csöndje, anda gyönyöre
az öröklétnek: hűs pásztormese!
Ha rajtunk múlás űli már torát,50.568_AA_003630crop20
te megmaradsz s mig új jajokkal ég
az új kor, nékik is zengsz, hű barát:
„A Szép: igaz s az Igaz: szép!” – sose
áhítsatok mást, nincs főbb bölcseség!

John Keats, 1819
Tóth Árpád fordítása

 

50.568_AA_003630
Vörösalakos kratér, Kr. e. 390 körül (Fotó: Mátyus László)

 

 


Arethusa

“Én az achájai nimfáknak voltam seregéből
egy; s nem akadt, ki serényebben járt volna a berken,
vagy ki vadászhálót lett volna kivetni serényebb.
S bár alakom hírére bizony sohasem törekedtem,
csak bátor voltam, mondottak szépalakúnak.
Annyira dícsért szép orcám sose volt örömömre;
más örvend, engem falusit, piritott, hogy a testem
oly gyönyörű: hittem, hogy vétkek vétke, ha tetszem.
Stymphal erdőből tértem haza lankadozóan;
hőség volt, s a hevét még megkettőzte a munka.
Föllelek egy patakot, miben örvény nincs, se morajlás,
teljesen áttetsző a fenékig, kis kavicsát mind
megszámlálhatnád, s alig is látszott tovafolyni.
Ott a fehér fűzfák, habtáplált nyárfai lombok
adtak a vízbevesző partnak természetes árnyat.
Indulok, és legelőbb talpam mártom be a vízbe,
majd térdig bemegyek; nem elég ez, lágy puha leplem
oldozom és levetem, hajlós fűzágra terítem,
s elmerülök csupaszon. Csapkodva a vízcsobogásban
játszadozom, karomat kivetem, s ide és tova siklom,
s ekkor a vízmélyről sustorgás ér a fülembe,
megriadok, s a közel partnak peremére kiszállok.
Tovább is van…