Egy újonnan felfedezett Hadrianus-portrétöredék

Click here for English

Ritkán adódik, hogy egy fej nélküli mellképről nemcsak azt lehet megállapítani, hogy kit ábrázol, hanem azt is, hogyan kell elképzelnünk az illető vonásait, sőt, a mű készítésének idejét is meg tudjuk mondani néhány évnyi pontossággal. Éppen ez történt az alábbiakban bemutatott büszttel, amely 1908-ban került az Antik Gyűjteménybe, de azonosítását csupán új tudományos felismerések tették lehetővé. Az Antik Gyűjtemény Muszeion sorozatának harmadik kiállításához, amely 2019. szeptember 3-tól 2020. február 23-ig látható, Hans Rupprecht Goette klasszika archeológus írt ismertetőt.

Tovább olvasok

Medmai variációk a „szigorú stílus” témáira

Még egy hónapig, augusztus 11-ig láthatók a Szépművészeti Múzeum Antik Kiállításának Muszeion sorozatában a dél-olaszországi Rosarnóból, az ókori Medmából származó fogadalmi terrakották. Az ősszel megnyílt kamarakiállításhoz fűzött első bejegyzésben a lelőhelyet és történeti kontextusát, a fogadalmi szobrocskák vallástörténeti jelentőségét mutattuk be. Az alábbiakban a kiállított tárgyak némelyikét alaposabban szemügyre véve a medmai fogadalmi repertoár művészettörténeti összefüggéseiről fogalmaz meg néhány gondolatot Bencze Ágnes klasszika archeológus, a medmai leletanyag kutatója.

Click here for English

Elolvasom…

Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály

Fotók: Cara Phillips: Ultraviolet Beauties
Ifjúfej töredéke, Kr. u. 2. század második negyede (Fotó: Gisela Fittschen Badura)


Koldus-fohász Hermészhez

Mercurius, Kr. u. 1–2. század

Hermész, szivem Hermész, te Máia szent sarja,
Külléniosz! Könyörgök, ó, nagyon fázom!

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Adjál köpenyt Hippónaxodra s ingecskét,
szandálka és bundácska is legyen hozzá,
s arany-sztatér, vagy hatvan, úr zsebéből jött!

Adjál köpenyt Hippónaxodra, mert fázom
s fogam nagyon vacog!

Hippónax (Kr. e. 6. század)
Horváth István Károly fordítása


Arethusa

“Én az achájai nimfáknak voltam seregéből
egy; s nem akadt, ki serényebben járt volna a berken,
vagy ki vadászhálót lett volna kivetni serényebb.
S bár alakom hírére bizony sohasem törekedtem,
csak bátor voltam, mondottak szépalakúnak.
Annyira dícsért szép orcám sose volt örömömre;
más örvend, engem falusit, piritott, hogy a testem
oly gyönyörű: hittem, hogy vétkek vétke, ha tetszem.
Stymphal erdőből tértem haza lankadozóan;
hőség volt, s a hevét még megkettőzte a munka.
Föllelek egy patakot, miben örvény nincs, se morajlás,
teljesen áttetsző a fenékig, kis kavicsát mind
megszámlálhatnád, s alig is látszott tovafolyni.
Ott a fehér fűzfák, habtáplált nyárfai lombok
adtak a vízbevesző partnak természetes árnyat.
Indulok, és legelőbb talpam mártom be a vízbe,
majd térdig bemegyek; nem elég ez, lágy puha leplem
oldozom és levetem, hajlós fűzágra terítem,
s elmerülök csupaszon. Csapkodva a vízcsobogásban
játszadozom, karomat kivetem, s ide és tova siklom,
s ekkor a vízmélyről sustorgás ér a fülembe,
megriadok, s a közel partnak peremére kiszállok.
Tovább is van…

Semmi oly édes

Édes a szomjasnak a havas ital; édes a télből
enyhe zefír szárnyán szállni a tavasz elé;
mégsincs semmi oly édes, mint amikor szerelemben
összefonódott párt rejt a közös takaró.

Asklépiadés: Epigramma
Szabó Lőrinc fordítása

Ágyon fekvő párt ábrázoló szobrocska, Mykéné, Kr. e. 13–12. század