Álom és ködkép

Minden testi dolog rohanó vízfolyás,
minden lelki jelenség álom és ködkép,
az élet harc és számkivetés,
az utókor dicsérete feledés.

Marcus Aurelius, Elmélkedések
Huszti József fordítása

A római császárkori Egyiptomban szokás volt, hogy az elhunytak képmását vékony fatáblára festett portrén örökítették meg, amelyet a múmiapólyába illesztve az arc fölött helyeztek el.

Az Antik Gyűjtemény festett múmiaportréi

Ezek az élénkszínű, az ábrázolt személyt a korabeli divat szerint megjelenítő portrék gyakran meglepik mai szemlélőiket életszerűségükkel, frissességük pedig ösztönzően hat: Alexandra Dillon amerikai képzőművész például használati tárgyakra – ecsetre, fejszére, ásólapátra – fest arcokat a múmiaportrék stílusában.

Alexandra Dillon portrékkal díszített festőecsetei

Az alábbi kisfilm a Metropolitan Museum filmarchívumából származik. Andrea Simon, Bob Rosen és Richard Brilliant 1988-as alkotásában a portrék monoton egymásutánját a zene és az ismertető szövegek mellett egyiptomi útikalauz és ókori szövegek egyvelege kíséri. A film több mint ötven festményt mutat be, az egyiket a Szépművészeti Múzeum őrzi. Az Antik Gyűjtemény múmiaportréiról és a darabokkal kapcsolatos kutatásokról a Múzeum honlapján írtunk bővebben.

A nyitókép forrása: alexandradillon.com.

Kicsi lényekről hallasz ma csudákat

Szólok végül a menny adományáról, az egekből
Harmatozó mézről. Méltasd ezt is figyelemre,
Maecénás! Kicsi lényekről hallasz ma csudákat:
Sorra egész nemzetségek, népek hadi dolgát,
Erkölcsét dalolom, buzgalmát, hős vezetőit.
Semmi csekélység ez, de megőrzi nevünk e csekélység,
Hogyha az ég se hagy el s odahallgat imánkra Apolló.

Vergilius, Georgica, IV. könyv
Lakatos István fordítása


Vajon mi köti össze ezeket a műtárgyakat? Kiderül a Szépművészeti Múzeum útvonaltippjéből, amelyet a méhek napja alkalmából ajánlunk, a túrához társként pedig Caribout.

A nyitóképen:
A méhektől megcsípett Amor Venushoz menekül
Dirk de Quade van Ravesteyn krétarajza, 1600-as évek
Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény

A szalagamulettektől a márciuskáig

A peloponnésosi háború első szakaszában (Kr. e. 431–421) nem csupán a harc, hanem egy ismeretlen betegség is tizedelte Attika lakosságát. Kr. e. 429-ben a járvány áldozatául esett maga Periklés is. Plutarchos, aki szerint az athéni államférfi hosszan gyötrődött a betegség tüneteitől, hozzáteszi: Periklés jelleme mit sem változott a szenvedéstől. Egy történet szerint ugyanis, amikor egy barátja meglátogatta, gúnyosan mutatta neki az asszonyok által ráaggatott talizmánt: „nagyon nagy betegnek kell lennie ahhoz, hogy eltűrjön ilyen balgaságot” (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok – Periklés 38,4, Máthé Elek fordítása).

nubvizavjtq41
Periklés szobrát fertőtlenítik az Athéni Plakán 2020 tavaszán.

A görög-római világban az amulettek egyik leggyakoribb felhasználási területe a gyógyítás volt, de alkalmazták őket szerelmi vágy felkeltésére vagy részegség ellen is. Tágabb értelemben amulettnek nevezünk minden olyan tárgyat, amelyeknek védelmező, szerencsehozó képességet tulajdonítottak. Sokat közülük ékszerként is viseltek, vagy éppen szalagként kötöztek bokára, csuklóra, mint ma a barátság-karkötőket. Rendeltetésük, formájuk és anyaguk is rendkívül színes képet mutat – az ókori ember szemében a különféle kövek, amelyeket a vésnökök képekkel, varázsjelekkel és szövegekkel díszítettek, varázserővel bírtak. A hasonló tárgyak védelmező funkciója az antikvitás után sem ismeretlen: a varázsgemmák alakjára és funkciójára emlékeztet az Egri csillagokban Jumurdzsák gyűrűje, a balkáni néphagyományban pedig ma is jelen van a szalagamuletteket idéző szokás, a márciuska felkötözése.

A görög és római amulettekről a Hyperión új túraútvonala ad áttekintést.

Olvasnivaló

A knidosi Eudoxos (kb. Kr. e. 390–337) korának egyik legjelentősebb tudósa volt, főleg Kyzikosban és Athénban tevékenykedett. Kutatásai kiterjedtek a filozófiára, a földrajzra, a csillagászatra és a matematikára is. Írásai önállóan nem maradtak fönn, munkásságát későbbi szerzők műveiből és másodlagos forrásokból ismerjük.

Eudoxos képmása
Eudoxos képmása, Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz. 4778.

Az Antik Gyűjtemény domborműve egyszerű, négyszögletes kőtömbön ülő férfialakként ábrázolja. Köpenyt visel, két lábát keresztberakja, felsőteste előredől. Ölében tartott jobbjában irattekercs, baljában talán botot tartott. Hosszú szakálla a filozófus-ábrázolások hagyományát követi, testtartása a tanító szellemi erőfeszítését fejezi ki.

Tudomány nehéz napokra: a Szaktárs Adatbázis egy hónapig tizenkét szakkiadó összes könyvét szabadon hozzáférhetővé tette, köztük számos ókortudományi kiadványt is. A Gondolat kiadó ókortudományi kötetei például ITT, az Osiris történelmi könyvei ITT böngészhetők.

Jó olvasást!

Valóságos fayumi portré

51.344_AA_006035
Fajumi múmiaportré idősebb nő ábrázolásával, Kr. e. 1. század /Fotó: Mátyus László/
– A találkozásra! – emelte fel poharát Nyika. – Egészségükre!
…..Odanyújtott egy kupicát Butonovnak is, aki végre elszakadt a televíziótól. Olyan tekintettel nézett rá, ami Butonovnak nem tetszett. Meg valahogy maga Nyika sem tetszett neki: feje köré szorosan egy ócska zöld kendőt csavart, rakoncátlan hajából semmi se látszott, arca túlontúl hosszúkásnak tetszett, jódszínű, mintás ruhát viselt… Butonov nem foghatta fel, hogy Nyika azt öltötte magára, ami a legjobban állt neki, amiben egy híres festőnek állt modellt, ő javasolta azt is, hogy tekerje szorosan a feje köré a kendőt, és hosszasan, már-már könnyek között nézegette és mondogatta: „Micsoda arc… Istenem, micsoda arc… valóságos fayumi portré…”
…..Butonov viszont a fayumi portréfestészetről mit sem tudott, felbőszült, amiért a nő koslat utána, amikor nem is hívták, erre bizony még nem jogosította fel.

Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
V. Gilbert Edit és Goretity József fordítása