Remekművek a nappaliban

Addig is, amíg az igaziakat nélkülöznünk kell, magunk válunk műtárgyakká (vagy a családunkat alakítjuk azzá)!

Aki kedvet érez, csatlakozzon, és küldje el nekünk, hogy az Antik Gyűjtemény mely műtárgyává változott! ITT lehet válogatni!

Az ún. budapesti táncosnő

Medusa-fejes ezüstdombormű

Az Andokidés-festő kylixe

A képeket az antik@szepmuveszeti.hu címre várjuk! :)

Mitikus lények nyomában

Keresd meg a szóhalmazban az antik kiállításból megszökött mitikus lényeket! Nyolc furcsa szerzet bújt el a betűk között, keresztbe-kasul, akár átlósan, akár visszafelé. Körözési fotóikat lentebb mellékeljük, nézd meg, mely tárgyakról oldottak kereket – így könnyen felismered őket, és azt is megtudhatod, mire érdemes vigyáznod!

A körözött lények fotói és személyleírása:

Olvasnivaló

A knidosi Eudoxos (kb. Kr. e. 390–337) korának egyik legjelentősebb tudósa volt, főleg Kyzikosban és Athénban tevékenykedett. Kutatásai kiterjedtek a filozófiára, a földrajzra, a csillagászatra és a matematikára is. Írásai önállóan nem maradtak fönn, munkásságát későbbi szerzők műveiből és másodlagos forrásokból ismerjük.

Eudoxos képmása
Eudoxos képmása, Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz. 4778.

Az Antik Gyűjtemény domborműve egyszerű, négyszögletes kőtömbön ülő férfialakként ábrázolja. Köpenyt visel, két lábát keresztberakja, felsőteste előredől. Ölében tartott jobbjában irattekercs, baljában talán botot tartott. Hosszú szakálla a filozófus-ábrázolások hagyományát követi, testtartása a tanító szellemi erőfeszítését fejezi ki.

Tudomány nehéz napokra: a Szaktárs Adatbázis egy hónapig tizenkét szakkiadó összes könyvét szabadon hozzáférhetővé tette, köztük számos ókortudományi kiadványt is. A Gondolat kiadó ókortudományi kötetei például ITT, az Osiris történelmi könyvei ITT böngészhetők.

Jó olvasást!

„Irgalmazz nékem”

Palmyra, 2015

Magasan a hegy zománcos fején,
Egy halom – melyet bámul fekhelyén
Az álomittas pásztor, fölemelve
Nehéz szemhéját, lassan mozdul nyelve,
Majd sűrűn morogja: „Irgalmazz nékem”,
Mikor a hold negyede ég az égen –
Egy halom magasult fel a tetőn,
Mely napos éterbe nyúlt reszketőn,
S éjjel a tűnt nap fényét ontva lángolt,
Míg a hold különös világa táncolt;
A halom, melyre az ég fénye hullt,
Szép márványoszlopokkal magasult
A légbe, s iker-mosolyát ragyogta
A messze lent vetélkedő habokra,
S az ifjú hegyet barlangjába fogta.
Köve megolvadt csillag, mely leérve
A sötét légben, en-szemfödelére
Ezüstöt hullat, haldokolva, szét,
S felékíti az ég minden körét.
Egy kupola, mely az égből szökött,
Koronaként az oszlopok fölött
Pihent: egyetlen gyémánt ablaka
A bíbor légbe nézett. És maga
Az Istentől eredt sugár kereste,
Szentelt szép fénykörét megkétszerezte;
Csak akkor nem, ha az ég fénye ellen
Sötét szárnyat emelt egy buzgó szellem.
De ott szeráf-szemek látták a földet
Fedő homályt is, azt a szürkés-zöldet,
Melyet a Szépség sírjául jelöl
A Természet, s leng a sarkok felől;
S minden faragott kerub, kitekintve
Márvány lakából, olyannak tűnt, mint e
Föld, mert a fülke árnya ráborult –
Mily pompás, dús szobrokat ont a mult!
Achaia, Tadmor és Persepolis
És Baalbek és a szép Gomorra is
Nyugodt mélyből! Óh, hozzád ért a hullám,
De már nem vált meg, késve tornyosulván!

Edgar Allen Poe: Al Aaraaf (részlet)
Devecseri Gábor fordítása

Házaspár sírköve Palmyrából, Kr. e. 3. század eleje (Fotó: Mátyus László)

(Fent: Palmyra látképe 2005-ben, © Zeledi, forrás: wikipedia)


Pompásan egybevág minden

A hírek az actiumi csata kimeneteléről
igazán váratlanul jöttek.
De új okmányt fogalmazni ezért fölösleges.
Csak a nevet kell átalakítani. Ehelyett
ott az utolsó sorban: „Megváltója a rómaiaknak
a veszélyes Octaviustól,
Caesar torzképétől”,
ezt iktatjuk be: „Megváltója a rómaiaknak
a veszélyes Antoniustól.”
Az egész szöveg remekül egybevág.
„Annak, aki diadalmas, fényhozó,
páratlan minden hadműveletekben,
aki az államvezetésben csodálatra méltó,
akiért forrón imádkozott a község,
mert uralkodását Antoniusnak…”
Ide, mint fent: „Caesar uralkodását
Zeusz legszebb adományának tekinti –
aki a hellének erős védura,
aki a görög szokásokat kegyesen tiszteli,
akit imádnak minden görög tartományban,
aki legméltóbbnak bizonyult minden magasztalásra,
s hogy tetteit a történetírás meg a költészet színezze,
GÖRÖG NYELVEN, mely a dicsőség hordozója.”
És így tovább, és így tovább. Pompásan egybevág minden.

Konsztantinosz P. Kavafisz: Egy kisázsiai községben
Vas István fordítása

4817_3 AA_001639b
Töredékek az actiumi győzelmet megörökítő római reliefciklusból. Fent: Apollón az actiumi hegyfokon; lent: ünnepi menet. (Fotó: Mátyus László)