„Irgalmazz nékem”

Palmyra, 2015

Magasan a hegy zománcos fején,
Egy halom – melyet bámul fekhelyén
Az álomittas pásztor, fölemelve
Nehéz szemhéját, lassan mozdul nyelve,
Majd sűrűn morogja: „Irgalmazz nékem”,
Mikor a hold negyede ég az égen –
Egy halom magasult fel a tetőn,
Mely napos éterbe nyúlt reszketőn,
S éjjel a tűnt nap fényét ontva lángolt,
Míg a hold különös világa táncolt;
A halom, melyre az ég fénye hullt,
Szép márványoszlopokkal magasult
A légbe, s iker-mosolyát ragyogta
A messze lent vetélkedő habokra,
S az ifjú hegyet barlangjába fogta.
Köve megolvadt csillag, mely leérve
A sötét légben, en-szemfödelére
Ezüstöt hullat, haldokolva, szét,
S felékíti az ég minden körét.
Egy kupola, mely az égből szökött,
Koronaként az oszlopok fölött
Pihent: egyetlen gyémánt ablaka
A bíbor légbe nézett. És maga
Az Istentől eredt sugár kereste,
Szentelt szép fénykörét megkétszerezte;
Csak akkor nem, ha az ég fénye ellen
Sötét szárnyat emelt egy buzgó szellem.
De ott szeráf-szemek látták a földet
Fedő homályt is, azt a szürkés-zöldet,
Melyet a Szépség sírjául jelöl
A Természet, s leng a sarkok felől;
S minden faragott kerub, kitekintve
Márvány lakából, olyannak tűnt, mint e
Föld, mert a fülke árnya ráborult –
Mily pompás, dús szobrokat ont a mult!
Achaia, Tadmor és Persepolis
És Baalbek és a szép Gomorra is
Nyugodt mélyből! Óh, hozzád ért a hullám,
De már nem vált meg, késve tornyosulván!

Edgar Allen Poe: Al Aaraaf (részlet)
Devecseri Gábor fordítása

 

Házaspár sírköve Palmyrából, Kr. e. 3. század eleje (Fotó: Mátyus László)

(Fent: Palmyra látképe 2005-ben, © Zeledi, forrás: wikipedia)


Pompásan egybevág minden

A hírek az actiumi csata kimeneteléről
igazán váratlanul jöttek.
De új okmányt fogalmazni ezért fölösleges.
Csak a nevet kell átalakítani. Ehelyett
ott az utolsó sorban: „Megváltója a rómaiaknak
a veszélyes Octaviustól,
Caesar torzképétől”,
ezt iktatjuk be: „Megváltója a rómaiaknak
a veszélyes Antoniustól.”
Az egész szöveg remekül egybevág.
„Annak, aki diadalmas, fényhozó,
páratlan minden hadműveletekben,
aki az államvezetésben csodálatra méltó,
akiért forrón imádkozott a község,
mert uralkodását Antoniusnak…”
Ide, mint fent: „Caesar uralkodását
Zeusz legszebb adományának tekinti –
aki a hellének erős védura,
aki a görög szokásokat kegyesen tiszteli,
akit imádnak minden görög tartományban,
aki legméltóbbnak bizonyult minden magasztalásra,
s hogy tetteit a történetírás meg a költészet színezze,
GÖRÖG NYELVEN, mely a dicsőség hordozója.”
És így tovább, és így tovább. Pompásan egybevág minden.

Konsztantinosz P. Kavafisz: Egy kisázsiai községben
Vas István fordítása

4817_3 AA_001639b
Töredékek az actiumi győzelmet megörökítő római reliefciklusból. Fent: Apollón az actiumi hegyfokon; lent: ünnepi menet. (Fotó: Mátyus László)