Varga Edith (1931–2020) emlékére
Fényhegy Ura, Ré, üdv neked,
ki az eget szeled
és látnak mindenek,
ki meg nem állsz, ha éj, ha nap,
felfénylesz kelet éghegyén
s nyugodni térsz nyugat helyén.
Élve, örömben nyugszol el,
ujjong a halandók hada,
de csendesül, ha távozón
az éggel egyesülsz.
Nem látja már szem a szemet,
kígyók lepik a föld színét,
a vakká váltak alszanak.
Ám hajnalod ha feldereng,
ébrednek, hogy szépségedet lássák,
fényed megnyitja szemeik,
egymást felismerik.
Sugaraid, ó, add nekik!
S örök lakom nyugalmát add nekem,
végső honom hadd legyen otthonom,
házamon ki s bejárjak én,
Bám el ne zárják attól, mit szeret,
kószálhassak kedvem szerint
földön plántált fáim tövén
s a partról kortyoljam tavam vizét
nap nap után, nem szomjazván sosem.
Himnusz Réhez Pentu sírjából
Grigássy Éva fordítása
