Szilágyi János György emlékére

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.


A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át
Nagy László fordítása



Szilágyi János György (1918–2016)
Nagyon fog hiányozni.


Fent: Gnathia-skyphos, Kr. e. 4. század vége, részlet (Fotó: Gáti György)

Szólj hozzá!

3 hozzászólás érkezett ehhez a bejegyzéshez: "Szilágyi János György emlékére"


Simon Borka
2016-01-14

A nagyokról szól ez a szép vers. Méltó Szilágyi János György emlékére.

Sz. Gábor Ágnes
2016-01-07

Ennél méltóbb búcsúverset nem is lehetett volna találni. Mintha Róla írta volna egy másik óriás.

Tatár György
2016-01-07

Óriások közül az utolsó.