Kányádi Sándor:
Kőkorszak
Kovakő
alapkő
malomkő
kockakő
epekő
vesekő
határkő
kazánkő
ékkő
kékkő
lúgkő
zsírkő
tűzkő
műkő
sírkő.
Borítókép: megkövesedett ammonitesz maradványa az Antik Gyűjtemény irodáihoz vezető lépcsőház egyik kőlapjában.
A vers forrása: Digitális Irodalmi Akadémia.
Cseveg az olló. Néne
nyesi a pázsitot,
guggol. Hátulról nézve
is látni, ásitott.
Rádió nyüzsög. Szárnyak
dongnak az üvegen.
Lágy szellők táncot járnak
a puha füveken.
Az idő semmit játszik,
langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
hogy remeg a virág.
Én sem tudom már régen,
alszom? vagy dolgozom?
Megterit feleségem
szép fehér abroszon.
Az eget is a tájon
vászonfény lepi el.
Csillog, mert üvegtálon
ül, a földieper.
Boldog vagyok? A kedves
mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
egy vak tehervonat.
József Attila, 1935 nyara
Ciprus a Földközi-tenger keleti medencéjének legnagyobb szigete. Ókori története során mindvégig fontos közvetítő szerepet töltött be a Mediterráneum keleti felének kultúrái között.
Ez a három terrakotta az archaikus kori ciprusi kisplasztika jellegzetes darabja. A bal oldali szobrocska testét korongon mintázták, egyes részleteit viszont kézzel formálták. A fekete és vörös festés nyomai is jól megfigyelhetők. A hasonló típusú figurák keze fölött általában egy vörös színnel festett korong látható, amelyet kézidobként szokás értelmezni. Ilyen hangszert tart a kezében a középső alak: a szobrocskát kézzel gyurmált agyagdarabokból tapasztották össze és simították el – úgynevezett hóember-technikával készült. Alighanem eredetileg is festetlen volt. A jobb oldali terrakotta nőalakja pedig U-alakú húros hangszert, talán lürát tart kezében. Turbánszerű fejdíszt, nyakláncot és fülbevalót visel. A tárgyak régészeti kontextusa bizonytalan, vélhetően sírmellékletnek szánták őket.
A ciprusi népzenében egyaránt meghatározóak a hagyományos görög és a keleti (bizánci) dallamok és hangszerek is. A hegedű és a pengetős laouto mellett gyakran hallható a tamboutsia is, amely kimondottan ciprusi eredetű, keretes dobtípus. A 2011-ben, Nicosiában alakult világzenei trió, a Monsieur Doumani tagjai elsősorban akusztikus gitárral, harsonával és a buzukira emlékeztető, a laoutónál kisebb méretű tzourasszal állnak színpadra. Antics című daluk ritmusát a nigériai eredetű dob, az udu teszi igazán különlegessé. (A görög dalszöveg és angol fordítása a zenekar Bandcamp-honlapján olvasható.)
Borítókép: a Nea Paphos-i odeon látképe, forrás: Flickr, © Carole Raddato.
A felső bélyegképen lürát, auloszt és tümpanont tartó, szintén archaikus kori kisplasztikák szerepelnek; az alsó bélyegen hegedű, laouto és furulya látható; a kép forrása: www.stamps-plus.com.
Thuküdidészt, a görög klasszikus kor legnagyobb történetíróját (Kr. e. 460–396 körül) ábrázolja a gyűjtemény egyik portréja, amely a római császárkor elején készült, a típus azonban a Kr. e. 4. század elejére keltezhető. Ez a pentélikoni márványból faragott szobor befejezetlen maradt – jól látható a fül mögötti sáv részleteiben.
Thuküdidész már a harcok kitörésekor elkezdte írni művét a peloponnészoszi háborúról (Kr. e. 431–404), amely az Athén vezette déloszi szövetség és a spártai vezetés alatt álló peloponnészoszi szövetség között dúlt. Maga is részt vett a harcokban, ám mivel flottájával későn érkezett Amphipolisz felmentésére, száműzték. Ezek a tapasztalatok is áthatják történetírói attitűdjét: nem csupán a háború és a korszak legfőbb eseményeit mutatta be, hanem oknyomozó, összefüggéseket kereső módszerével mindkét fél szempontjairól igyekezett számot adni. Elbeszélésébe beszédeket is szőtt, hogy a valóságot több oldalról világíthassa meg, szorosan tartva magát az elhangzottak gondolatmenetéhez. (1. 22)
Művének központi helyén szerepel a gyakran idézett, drámai hangvételű szakasz: a méloszi dialógus. Az athéniak arra kérik a mélosziakat, hogy az ő oldalukon lépjenek be a háborúba. A kis sziget a jogszerűségre hivatkozva semlegességet kér, amelyet a szabadságára büszke Athén önmagával meghasonlásban, a nagyhatalmi politizálásra hivatkozva megtagad.
Ekkor hangzik el az örökérvényű mondat: “Az emberről pedig minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a természetükben mindig ott rejlő kényszer alapján, ha megvan rá a hatalmuk, uralkodni akarnak. Ezt a törvényt nem mi találtuk ki, s fennállása óta nem mi alkalmazzuk először, hanem már készen örököltük, s minden időkre érvényes örökségként is fogjuk hátrahagyni.” (5.105, Muraközy Gyula fordítása)
Mélosz elpusztult.
A méloszi dialógus a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadásában:
Borítókép: Részlet Thuküdidész művének egyik kéziratából (Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, ms. C. Plut. 69.2, fol. 513v.,) a fotó forrása: Wikipedia.
Mindennapi tárgyaink – például egy konzervnyitó, hajsütővas, tűzőgép – funkciója számunkra magától értetődik, de több ezer év múlva talán komoly fejtörést okoznak majd a jövő régészeinek. Legújabb játékunkban a kutatók bőrébe bújhatsz: lássuk, kitalálod-e, mire használhatták az ókorban ezeket a rejtélyes leleteket. Ne aggódj, válaszlehetőségeket is megadtunk (bár néha kicsit elragadott minket a fantáziánk)!
Miután a összes feladványt megfejtetted, a tárgyakról bővebben is olvashatsz a Hyperión adatbázisban: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10.
