Címke: váza

Együtt egyedül – egyedül együtt

A közösségi médiában ez a hét világszerte a MuseumWeek jegyében telik, a kezdeményezés idei hívószava: „togetherness”. Mostanában ugyan jobbára egyedül vagyunk együtt, a töredékek mégis összeállnak, mint a szatüroszok kórusa a cserépedény darabjain vagy a zenekar az egymásra exponált filmkockákon.

54.230_AA_008308

Ezt a 2500 éves feketealakos athéni ivóedényt tucatnyi töredékből sikerült összeállítani és kiegészíteni. Szatüroszok felvonulását ábrázolja, kezükben kitharával és pengetővel (a jelenet értelmezéséhez lásd a Hyperión leírását). A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2018-ban.

Georges Méliès (1861–1938) francia illuzionista és filmrendező, a filmtrükkök mestere. 1900-ban készült némafilmjében, a L’Homme orchestre-ben a zenekar minden tagját a színész-rendező játssza: a hét szerep előadásához hétszer tekerték vissza a filmet a kamerában, és addig exponálták egymásra a jeleneteket, amíg minden szereplő a filmre került.

Régi nemes borral teli korsók

Az Antik Gyűjtemény edénytöredékei szerény tanúi csupán annak a gazdagságnak, amelyet a krétai palotákban halmoztak fel a Kr. e. 2. évezredben. A cserépdarabok láttán kevesen gondolnák, hogy ezek a hombárok olykor az embermagasságnál is nagyobbak voltak, s hogy egy-egy palota raktáraiban akár több száz hasonló edény sorakozhatott.

The_palace_of_Minos_-_a_comparative_account_of_the_successive_stages_of_the_early_Cretan_civilization_as_illustrated_by_the_discoveries_at_Knossos_(1921)_(14773176982)
Tárolóedények a knósszoszi palotában (Sir Arthur Evans, The Palace of Minos. London, 1921, 276)

A hatalmas edényeket, az úgynevezett pithoszokat agyaghurkákból rakták és kézzel formázták. A kerámiaművesség máig élő hagyomány Krétán, de az ókori fazekasmesterek mai utódai már korongon formálják a pitharit.

Kicsi lényekről hallasz ma csudákat

Szólok végül a menny adományáról, az egekből
Harmatozó mézről. Méltasd ezt is figyelemre,
Maecénás! Kicsi lényekről hallasz ma csudákat:
Sorra egész nemzetségek, népek hadi dolgát,
Erkölcsét dalolom, buzgalmát, hős vezetőit.
Semmi csekélység ez, de megőrzi nevünk e csekélység,
Hogyha az ég se hagy el s odahallgat imánkra Apolló.

Vergilius, Georgica, IV. könyv
Lakatos István fordítása

Vajon mi köti össze ezeket a műtárgyakat? Kiderül a Szépművészeti Múzeum útvonaltippjéből, amelyet a méhek napja alkalmából ajánlunk, a túrához társként pedig Caribout.

A nyitóképen:
A méhektől megcsípett Amor Venushoz menekül
Dirk de Quade van Ravesteyn krétarajza, 1600-as évek
Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény

Lába kélt… de minek is?

A furfangos Hermész, aki bámulatos módon már újszülött korában ellopta Apollón marháit, megneszelte, hogy a múzeum egy időre teremőrök nélkül maradt. A tolvaj isten nem tudott ellenállni a kínálkozó lehetőségnek: belopózott az antik kiállításba, és elcsent pár fontos tárgyat a vitrinek lakóitól.

Vajon mi tűnt el a képekről? Segíts felelevenítenünk a rég nem látott műtárgyak részleteit! De légy szemfüles – a hiányzó képelemek mellett tréfás válaszlehetőségekkel nehezítjük a dolgod! Érdemes kérdésenként ellenőrizni és újrapróbálkozni, ha elsőre nem sikerül!

Hermész áldozatai: Vörösalakos kantharosz; Oltár Néreida domborművel; Athéni vörösalakos kylix; Patkányfejű alak szobrocskája; Dombormű ünnepi menet részletével.

 

A szalagamulettektől a márciuskáig

A peloponnésosi háború első szakaszában (Kr. e. 431–421) nem csupán a harc, hanem egy ismeretlen betegség is tizedelte Attika lakosságát. Kr. e. 429-ben a járvány áldozatául esett maga Periklés is. Plutarchos, aki szerint az athéni államférfi hosszan gyötrődött a betegség tüneteitől, hozzáteszi: Periklés jelleme mit sem változott a szenvedéstől. Egy történet szerint ugyanis, amikor egy barátja meglátogatta, gúnyosan mutatta neki az asszonyok által ráaggatott talizmánt: „nagyon nagy betegnek kell lennie ahhoz, hogy eltűrjön ilyen balgaságot” (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok – Periklés 38,4, Máthé Elek fordítása).

nubvizavjtq41
Periklés szobrát fertőtlenítik az Athéni Plakán 2020 tavaszán.

A görög-római világban az amulettek egyik leggyakoribb felhasználási területe a gyógyítás volt, de alkalmazták őket szerelmi vágy felkeltésére vagy részegség ellen is. Tágabb értelemben amulettnek nevezünk minden olyan tárgyat, amelyeknek védelmező, szerencsehozó képességet tulajdonítottak. Sokat közülük ékszerként is viseltek, vagy éppen szalagként kötöztek bokára, csuklóra, mint ma a barátság-karkötőket. Rendeltetésük, formájuk és anyaguk is rendkívül színes képet mutat – az ókori ember szemében a különféle kövek, amelyeket a vésnökök képekkel, varázsjelekkel és szövegekkel díszítettek, varázserővel bírtak. A hasonló tárgyak védelmező funkciója az antikvitás után sem ismeretlen: a varázsgemmák alakjára és funkciójára emlékeztet az Egri csillagokban Jumurdzsák gyűrűje, a balkáni néphagyományban pedig ma is jelen van a szalagamuletteket idéző szokás, a márciuska felkötözése.

A görög és római amulettekről a Hyperión új túraútvonala ad áttekintést.