változnak, a szemfüles megfigyelő felfedezheti a közös pontokat.
Címke: személyes
Remekművek a nappaliban
Addig is, amíg az igaziakat nélkülöznünk kell, magunk válunk műtárgyakká (vagy a családunkat alakítjuk azzá)!
Aki kedvet érez, csatlakozzon, és küldje el nekünk, hogy az Antik Gyűjtemény mely műtárgyává változott! ITT lehet válogatni!
A képeket az antik@szepmuveszeti.hu címre várjuk! 
Szilágyi János György emlékére
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.
A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.
A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.
A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.
Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át
Nagy László fordítása
Szilágyi János György (1918–2016)
Nagyon fog hiányozni.
Fent: Gnathia-skyphos, Kr. e. 4. század vége, részlet (Fotó: Gáti György)
Beköszöntő
Az elmúlt hónapok során, ahogy terjedt a Szépművészeti bezárásának híre, talán nem volt olyan munkatársa a Múzeumnak, akinek ne szegezték volna neki a kérdést:
– És te mit fogsz csinálni, amíg zárva a Múzeum?
– Hát, ugyanazt – feleltük. Aztán a csodálkozó tekintetek láttán felmerült a gyanú: talán nem csak azt nehéz elképzelni, mit fogunk csinálni ezután, hanem azt is, mivel foglalkoztunk mostanáig.
Egy hónapja van zárva a Múzeum. Az állatkerti szárnyon még viszonylagos a nyugalom; az “ugyanazt” csináló muzeológusokat egyelőre jobban zavarja a bezárt büfé, mint az épületet ellepő ládák, dobozok és állványok sokasága; az Antik Gyűjtemény irodáiban az elmúlt hetekben is a megszokás szerint gördültek a görgetendők és terveződtek a tervezendők.
A kiállítás mit sem sejtő műtárgyai azonban nyugtalankodni kezdtek. Elsőként Euripidés kapta fel a fejét: – Mi ez a nagy csend? Hol a közönség?
– És te mit fogsz csinálni, amíg zárva a Múzeum?
– Hát, ugyanazt – feleltük. Aztán a csodálkozó tekintetek láttán felmerült a gyanú: talán nem csak azt nehéz elképzelni, mit fogunk csinálni ezután, hanem azt is, mivel foglalkoztunk mostanáig.
Egy hónapja van zárva a Múzeum. Az állatkerti szárnyon még viszonylagos a nyugalom; az “ugyanazt” csináló muzeológusokat egyelőre jobban zavarja a bezárt büfé, mint az épületet ellepő ládák, dobozok és állványok sokasága; az Antik Gyűjtemény irodáiban az elmúlt hetekben is a megszokás szerint gördültek a görgetendők és terveződtek a tervezendők.
A kiállítás mit sem sejtő műtárgyai azonban nyugtalankodni kezdtek. Elsőként Euripidés kapta fel a fejét: – Mi ez a nagy csend? Hol a közönség?
A Niobida menekülni próbált.
Más – talán Marcus Antonius? – rosszkedvű közönnyel szemlélte a helyzetet.
Orpheus meg csak pengette a lantját, de hiába – sehogy sem hallatszott a zene a falakon túl.
Végül a filozófus mondta ki a megoldást: ‘blogos’.
Ennek a nyomásnak engedve indul útjára az Antik Gyűjtemény blogja: hogy a bezárás három éve alatt is szóhoz jussanak a műtárgyak, és hogy egy kicsit könnyebb legyen elképzelni, mit is csinálunk itt – látogatási időn túl.