És sorba gurítottuk a golyókat

gurigAzt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: „Vége van, jönnek a Pásztorok!” És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon megijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek. És nem is szabad minket úgy számítani, hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész Múziumban, és mink hiába szaladunk, mert utolérnek. Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (részlet)
Golyózás (jelenet Fábri Zoltán 1969-es filmjéből, forrás: PIM)

Astragalosszal játszó kisfiú római márványszobra, Kr. u. 1. század utolsó negyede (Fotó: Mátyus László)

A végtelenben egy napot…

larnax

Csak pár évet, pár hónapot,
A végtelenben egy napot
Alszol egyedül, gyermekem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én.

És rád roskadok, Mindenem,
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek tán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, gyermekem.

Várnai Zseni, 125

Krétai agyag sírláda (Kr. e. 12. század)

„Irgalmazz nékem”

Palmyra, 2015

Magasan a hegy zománcos fején,
Egy halom – melyet bámul fekhelyén
Az álomittas pásztor, fölemelve
Nehéz szemhéját, lassan mozdul nyelve,
Majd sűrűn morogja: „Irgalmazz nékem”,
Mikor a hold negyede ég az égen –
Egy halom magasult fel a tetőn,
Mely napos éterbe nyúlt reszketőn,
S éjjel a tűnt nap fényét ontva lángolt,
Míg a hold különös világa táncolt;
A halom, melyre az ég fénye hullt,
Szép márványoszlopokkal magasult
A légbe, s iker-mosolyát ragyogta
A messze lent vetélkedő habokra,
S az ifjú hegyet barlangjába fogta.
Köve megolvadt csillag, mely leérve
A sötét légben, en-szemfödelére
Ezüstöt hullat, haldokolva, szét,
S felékíti az ég minden körét.
Egy kupola, mely az égből szökött,
Koronaként az oszlopok fölött
Pihent: egyetlen gyémánt ablaka
A bíbor légbe nézett. És maga
Az Istentől eredt sugár kereste,
Szentelt szép fénykörét megkétszerezte;
Csak akkor nem, ha az ég fénye ellen
Sötét szárnyat emelt egy buzgó szellem.
De ott szeráf-szemek látták a földet
Fedő homályt is, azt a szürkés-zöldet,
Melyet a Szépség sírjául jelöl
A Természet, s leng a sarkok felől;
S minden faragott kerub, kitekintve
Márvány lakából, olyannak tűnt, mint e
Föld, mert a fülke árnya ráborult –
Mily pompás, dús szobrokat ont a mult!
Achaia, Tadmor és Persepolis
És Baalbek és a szép Gomorra is
Nyugodt mélyből! Óh, hozzád ért a hullám,
De már nem vált meg, késve tornyosulván!

Edgar Allen Poe: Al Aaraaf (részlet)
Devecseri Gábor fordítása

Házaspár sírköve Palmyrából, Kr. e. 3. század eleje (Fotó: Mátyus László)

(Fent: Palmyra látképe 2005-ben, © Zeledi, forrás: wikipedia)


Pompásan egybevág minden

A hírek az actiumi csata kimeneteléről
igazán váratlanul jöttek.
De új okmányt fogalmazni ezért fölösleges.
Csak a nevet kell átalakítani. Ehelyett
ott az utolsó sorban: „Megváltója a rómaiaknak
a veszélyes Octaviustól,
Caesar torzképétől”,
ezt iktatjuk be: „Megváltója a rómaiaknak
a veszélyes Antoniustól.”
Az egész szöveg remekül egybevág.
„Annak, aki diadalmas, fényhozó,
páratlan minden hadműveletekben,
aki az államvezetésben csodálatra méltó,
akiért forrón imádkozott a község,
mert uralkodását Antoniusnak…”
Ide, mint fent: „Caesar uralkodását
Zeusz legszebb adományának tekinti –
aki a hellének erős védura,
aki a görög szokásokat kegyesen tiszteli,
akit imádnak minden görög tartományban,
aki legméltóbbnak bizonyult minden magasztalásra,
s hogy tetteit a történetírás meg a költészet színezze,
GÖRÖG NYELVEN, mely a dicsőség hordozója.”
És így tovább, és így tovább. Pompásan egybevág minden.

Konsztantinosz P. Kavafisz: Egy kisázsiai községben
Vas István fordítása

4817_3 AA_001639b
Töredékek az actiumi győzelmet megörökítő római reliefciklusból. Fent: Apollón az actiumi hegyfokon; lent: ünnepi menet. (Fotó: Mátyus László)


Többől egyet csinálni kedves foglalkozásuk volt

pic1009-n-11bKülönben ez az összevetés nekik, a tükrösfejűeknek, művük és tantételük: saját kijelentésük szerint nagyon erősek voltak az összevetésben és abban, hogy minden lehető kerületi és helyi védistent az oni Atum-Ré-Horahtéval egyformán tiszteljenek, aki a maga részéről is összevetése és csillagképlete eredetileg maguk készítette istenségeknek. pic1009-n-11retusTöbből egyet csinálni kedves foglalkozásuk volt, sőt, szerintük alapjában csak két nagy isten volt: az élőké, aki Hórusz a fényesség hegyén, Atum-Ré; és a halottaké Uziri, a trónoló szem, a szem azonban ismét Atum-Ré, azaz a napkorong, és még élesebb gondolatmenettel az derül ki, hogy Uziri az éjbárka ura, amelybe, mint mindenki tudja, Ré lemenetele után beszáll, hogy nyugatról keletre utazzék, megvilágítsa az alvilágot. Más szóval: e két nagy isten is szorosabban véve egy és ugyanaz. De ha bámulatra méltó az ily pic1009-n-11cösszevetések éleselméjűsége, nem kevésbé az a tanítók művészete, hogy közben senkit meg ne sértsenek, és azonosító működésük ellenére Egyiptom isteneinek tényleges sokaságát érintetlenül hagyják.

Thomas Mann: József és testvérei (részlet)
Sárközi György fordítása

pic1009-n-11retus
Melldísz skarabeusszal, Egyiptom, görög-római kor

Meztelen mese

Az adó, amelyet Nagy Sándornak küldtek az állatok

A régiek között különös mese járta.
Nem tudom célzatát… Hogy mi a tanulsága,
jó olvasóm, te süsd ki! Nos, oly rejtelmes-e?
……..Ím itt a meztelen mese:

Száz tájra híre ment, hogy Zeüsznek egy fia,
Alexander nevű, nem tűr az ég alatt
már egyetlen oly élőt, amelyik még szabad –
s hogy jó lesz mindnek tüstént hozzá loholnia
……..és lábához omolnia.
Férgecske s elefánt, ember s négylábú mindegy,
s madárnépség is, ámbár köztársasági, mind megy.
……..Az istennő, akinek szája száz,
……..röpíti szét az ijedelmet:
Új császár: új parancs! – Mindent kimagyaráz.
S az állatok, megannyi jámbor szerzet,
bár eddig csak Étvágy volt uruk, mind tudja jól:
káros kibújni ám bármily törvény alól.

Tovább is van…