Lexikon

Meleagrosz

Oineusz (az aitóliai Kalüdón királya) és Althaia fia. Részt vett az Argonauták útján és Peliasz halotti játékain, de elsősorban mint a kalüdóni vadkan megölője, Atalanté szerelme, s anyja bosszújának áldozata lett híres.

Születésekor a Moirák megjósolták, hogy akkor fog meghalni, amikor a tűzhelyen égő fahasáb elhamvad. Ezt Althaia azonnal levette a tűzről, és egy ládába rejtette. Amikor – már Meleagrosz felnőtt korában – Oineusz kihagyta a szokásos áldozatból Artemiszt, az istennő bosszúból vadkant uszított a városra. Meleagrosz a legkiválóbb görög hősöket hívta Kalüdónba, hogy segítsenek elejteni a vidéket pusztító vadállatot. A vadászat sikerrel járt, ám a trófeáért kitört viszályban Meleagrosz megölte Althaia fivérét, ezért Althaia bosszúból tűzre vetette a fahasábot, és így saját fiának gyilkosa lett.

A költők különféleképpen mesélik el a hős halálát. Az Iliászban elhangzó történet szerint fivérei megölése miatt Althaia halálos átkot mondott rá, más változatban harc közben Apollón ölte meg a hőst. Euripidész Meleagrosz c. elveszett tragédiájának töredékei alapján úgy tűnik, a középpontban itt Meleagrosz és a vadászatban résztvevő árkádiai vadásznő, Atalanté szerelme állhatott: Meleagrosz a lánynak ajándékozta a vadkan bőrét, s ez volt a nagybátyjaival kirobbant vita oka.


Ábrázolásai

Mivel fiatalon elhunyt hősről van szó, az antik képzőművészek általában szakálltalan ifjúként, rendszerint meztelenül vagy csak vállára vetett könnyű köpennyel (khlamüsz) ábrázolták Meleagroszt. Bőven akad példa önálló megjelenítésére (hellénisztikus kori mintát követő szobrokon majd gemmákon, kutyával és a vadkan fejével), de leggyakrabban a kalüdóni vadkanvadászat kontextusában szerepel, amelyet Atalanté jelenléte, ill. esetleges névfeliratok alapján lehet más vadászjelenetektől elkülöníteni. A téma a Kr. e. 6. század második felében vált népszerűvé (talán Sztészikhorosz mára elveszett Vadkanvadászok c. epikus költeményének köszönhetően). A vadászat résztvevői feketealakos vázákon fríz-szerűen vonulnak föl (pl. a híres François-vázán), később (attikai és dél-itáliai vörösalakos vázaképeken) térben helyezik el őket. Valószínű, hogy Euripidész nagyhatású drámája áll annak hátterében, hogy a Kr. e. 5. század végétől Meleagrosz és Atalanté szerelme is az érdeklődés fókuszába került. Idilli együttlétüket a római korban is szívesen ábrázolták (pompeji falfestményeken, mozaikokon), s Meleagrosz története (a vadászattól a fahasáb tűzbevetésén át az ágyában haldokló, gyászolókkal körülvett hősig) császárkori szarkofágok egyik leggyakrabban választott témája lett.


Keresőkifejezések: Meleagrosz, Meleagros, Meleager, kalydóni vadászat, Calydonian Boar, Calydonian Hunt, Atalanté, Atalante, Atalanta; Meleager and Atalanta