A felül palmetta-sorral lezárt dombormű szélén előre lépdelő, kecskelábú, ithyphallikus, fiatal arcú Pán, bal vállán átvetett kecskebőrrel (nebris); előre tartott kezében fogott kettős sípot fúj. Előtte chitónba és köpenybe öltözött mainas lépdel, kontyba tűzött hajában szalag, leengedett jobbjában kézidob (tympanon), baljában a vállán nyugvó fenyőtobozos ág (thyrsos), amelyre lelógó szalagot kötöttek. A hasonló ép lapok tanúsága szerint a hiányzó részt a következőképpen lehet elképzelni: a lap közepén alacsony oltár, mögötte áldozatot bemutató mainas, aki a bal kezében tartott fáklyával meggyújtja az áldozatot, jobb kezében gyümölcsöket tart.
A domborműves lapot épületek falainak díszítésére használták, ezen belül is leginkább szentélyek falait díszíthették. Az ilyesfajta lapokat összefoglaló néven Campana-reliefnek hívják. Nevüket első gyűjtőjükről, a 19. századi muzeológia történetében meghatározó szerepet játszó G. P. Campana márkiról kapták.
