| Adatlap | ![]() |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Finom, világosbarna nílusi agyagból két formában készült, belül üreges és alul nyitott szobrocska. A hát modellálatlan. A szobrocskát fehér fedőfestés borította, ennek nyomai, valamint a koszorún és a ruhán rózsaszín, a bal lábon és az arcon vörös festékmaradványok ma is látszanak. Hátul, a nyak alatt apró felfüggesztő lyuk látható. A szobrocska magas, felfelé keskenyedő talapzaton futó Erós-alakot ábrázol, kezében hatalmas fáklyatartóval. A fejet és a testet szembenézetből ábrázolták, a két láb a gyors mozgás érzékeltetésére való törekvés miatt kissé természetellenes tartásban jelenik meg. A gyermekisten göndör haját nagy virágokból kötött koszorú díszíti, rövidujjú, térdig érő tunikát visel, mindkét vállán és bal karján köpenyt vetettek át, amelyet a jobb váll fölött tűztek meg. Kerek, pufók arca van, a felső ajak egészen közel van az orchoz, az arckifejezés mosolygós. A kissé kövérkés test kidolgozása meglehetősen elnagyolt. Míg a Ptolemaios-korban az Erós-ábrázolások elsősorban a harcoló vagy lakomázó istent jelenítették meg, a késő-hellénisztikus és a római kori típusok inkább az isten túlvilági természetét hangsúlyozták. A római korban a fáklyáttartó Erós a szarkofágok és síremlékek gyakori motívuma. |
Kapcsolódó lexikon-bejegyzések: |