| Adatlap | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Az évszak műtárgya - 2004 tavasz A durván megmunkált agyagból, az úgynevezett impasto-ból, fazekaskorongon készült vastagfalú, peremes szenelőtálat két formából állították össze. Az összeillesztés nyomai jól kivehetők a tál oldalán annak ellenére, hogy az illesztési helyeket még a kiégetés előtt megpróbálták összesimítani. A tál lefelé hajló, íves peremét pecséthengerrel készített két regiszteres, körbefutó domborműves fríz-szalag díszíti. A szenelőtál peremén a hengerre vésett jelenet többször ismétlődik egymás után: balról jobbra haladva egy vizimadár, két öklelő kecskebak, majd egy futó nyulat hálóba kergető férfi látható, kezében két felemelt bottal és előtte a nyúl nyomában két futó kutyával. A jelenet mindkét frízben hatszor ismétlődik, azonban a perem felülete a jeleneteknél nagyobb volt, így a fennmaradó helyre a fölső frízen a két kutya mellé bepecsételtek egy harmadikat, az alsó szélesebb sávban pedig a jelenet egy részét, a madártól a futó férfi egyik botjáig, bepecsételték. A szenelő tálaknak ez, a felületük színéről 'vöröszínű árunak' nevezett csoportja egy azonos technikával készült pithos- formával együtt egy, erre a két edényforma készítésére specializálódott műhelyhez köthető, amely az ókori Caere-ben, a mai Cerveteri területén működött a Kr.e. 7. század utolsó negyedétől a 6. század végéig. A szenelőtál keltezésének támpontjául a pecsételt díszítés stílusa szolgál. A nyúlvadászat népszerű témája a Kr. e. 6. század közepének etruszk vázafestészetéről is ismert. Ez alapján a szenelőtál a 6. század közepe utánra, a század harmadik negyedére keltezhető. A pereménél könnyen emelhető, széles tál, a néhány hasonló példányon talált erős égésnyomok alapján parázs tartására szolgált, de vastag fala a benne való főzést és melegítést is lehetővé tette. Másodlagos felhasználási módja volt csak tehát a sírba helyezés, ami ép állapota alapján a budapesti darab végső helye volt. |
