| Adatlap | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Álló, ruhátlan lány szobra. Jobb lábára nehezedik, a balt könnyedén behajlítja. A nyulánk test szépívű vonalat ír le: a jobb térd lejjebb, a jobb csípő följebb emelkedik, mint a bal, a deréknál viszont megkezdődik a két testfél kiegyenlítődése (ld. a rekonstrukciót, 5. k.). Ágyéka a görög művészetben hagyományossá vált módon, tehát anatómiailag pontatlanul mintázott. A hátrész erőteljesebb plasztikájú, gondosabban faragott, mint az előoldal, hiszen az volt szobor fő nézete. Felülete finoman csiszolt. A római császárkor korai szakaszában készülhetett. A három Gratia-csoport középső alakja. A kompozíció alapja egy híres, valószínűleg a késő-hellénisztikus korban (Kr.e. 2. sz.) készült szobor vagy festmény. Népszerűségét jól mutatja, hogy száznál több példányban és számos műfajban maradt fenn (az említetteken kívül pl. gemmákon, szöveteken, éremképeken is). Két Gratia a nézőnek szemben állt, a külső lábára nehezedve, a harmadik középütt, háttal. Egyik kezükkel összefogódzkodtak, a másikban rájuk jellemző tárgyat tartottak: egy ókori értelmezőjük, a 2. sz.-ban élt Pausanias felsorolása szerint rózsát, dobókockát, mirtuszágat (Görögország leírása VI 24, 6-7); az emlékek tanusága szerint olykor további hasonló jellegű tárgyakat: füzért, tükröt, gyümölcsöket. A Charisok, latin alakjukban Gratiak Aphrodité/Venus kísérői. Bár szférájuk ennél jóval gazdagabb volt (amit jól mutat, hogy a görög mitológiában szüleik közt az Éjt, a Feledést, vagy a varázslóistennő Hekatét is számon tartották), elválaszthatatlanul kapcsolódnak Aphroditéhez. Görög és latin nevük egyben köznév is (charis, gratia). Mindkettőnek roppant gazdag a jelentés-tartománya, de alapjában Aphrodité világának egyik legfontosabb jellemzőjét fejezik ki: azt a képességet, ami valakit mások szemében bájossá, kedvessé, elbűvölővé, gyönyörűvé, tesz (ide értve az értelmezésül adott szavak révén felidéződő további jelentéseket is). A Charisokhoz-Gratiakhoz mitoszok alig kapcsolódnak. Valószínű tehát, hogy a szoborcsoport nem egy történet révén ábrázolja őket, hanem azon a módon, ahogyan megjelenésüket az emberek világában elképzelték. Ez fejeződik ki szépségükben, összefonódott, a 'széphajú Charisok' táncára utaló tartásukban, és a kezükben tartott tárgyak révén. A szobor értelmezéséhez jó kiindulópontot kínál egy későantik magyarázat (Servius, ad Aen. I 720), ami egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a lehetséges értelmezési kör a fentiekből közvetlenül adódónál jóval szélesebb. Eszerint a Gratiak Venus és Bacchus lányai, szüleik egyben természetüket is kirajzolják. Ruhátlanul mintázzák meg őket, hiszen a gratia-nak álca nélkülinek kell lennie; egymásba fonódott ábrázolásuk is jól illik venusi természetükhöz. Elrendezésük módja viszont másra utal: egyikük nekünk háttal áll, kettő velünk szemben - Servius úgy tudja, a Gratiak kétszeresen szokták viszonozni az ember kedvességét. |
Kapcsolódó tanulmányok: |
