| Adatlap | ![]() |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Finom, barna színű nílusi agyagból két formában mintázott, hátul kidolgozatlan, üreges tárgy fehér fedőfestés nyomaival. Előoldalán domborműves díszítés látható, alulról felfelé női fej, szőlőinda és Bés-torzó következik. A terrakotta fáklyatartók többségét - mint ezt a darabot is - úgy készítették, hogy a dekoráció csupán akkor "áll meg a lábán", amikor a fáklyatartót szájjal lefelé fordítják. A női fejből egy kalathos-formájú tárgy emelkedik ki, , arcát a színházi maszkokra jellemző fürtök keretezik. Bés arca kerek, szeme nagy, nyelve kilóg, homloka ráncos, szemöldökét felvonja. Hasonló darabokon a szőlőindák Bés szája sarkából kanyarognak ki. Az ilyen típusú tárgyak többségét nem használták. Bár a fáklya elsősorban Athéné-Néith, Démétér és Erós kultuszához köthető, a tárgytípus más istenségekkel, köztük Dionysosszal, Sarapisszal, Bésszel, Harpokratésszel és Isisszel is mutat kapcsolatot. Alkalmazásuk feltehetően a kultuszszobrok éjszakai felvonulásai alkalmával, vagy a kultuszszervezetek éjszakai gyűléseivel függött össze: talán szerencsehozó ajándékoknak tartották őket, vagy áldozatképpen adományozták az isteneknek. |
Kapcsolódó lexikon-bejegyzések: |