| Adatlap | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
A töredékes terrakotta álló ló figura egykor egy pyxis fedelének fogója lehetett. A lóalakot csaposan kiképzett lábai segítségével rögzítették az edényfedélbe. A ló testét gazdag festett díszítés borítja: A sörényt jelző vonalkázás az állat hátán halszálka mintában folytatódik. A szügyön és a testen végig tangens körök sora látható, köztük térkitöltő pontokkal. A motívumot alul és fölül kettős vízszintes vonal keretezi. A fej oldalát függőleges rácsozással kitöltött rombusz sor díszíti, a körökből álló motívum fölött a szügyön a fejig vízszintes vonalkázás tölti ki a rendelkezésre álló helyet. A középső geometrikus időszakban megjelent lovaspyxisek fedelére kezdetben egy, később azonban akár négy hasonló lóalakot is elhelyezhettek. A ló a koravaskori Görögországban az egyik legfontosabb státusszimbólumnak számított. A kisméretű személyes tárgyak elhelyezésére szolgáló fedeles pyxisek általában a női szférához kapcsolódnak. A lovaspyxisek is leginkább női, ezen belül is gazdag női temetkezésekből ismertek. Mivel ez a tárgytípus leginkább nőkhöz kapcsolódott, felvetődött, hogy sírbatételük talán a hozományra, ezen keresztül pedig a nő családjának közösségen betöltött társadalmi helyzetére utal. |
Kapcsolódó lexikon-bejegyzések: Kapcsolódó tanulmányok: |
