Lexikon

Kottabos

Célba lövés az utolsó borcseppekkel, a Kr. e. VI-IV. században népszerű játék a symposionokon. Résztvevői főleg férfiak voltak, bár olykor hetairák is versenybe szálltak a győzelemért. A hagyomány úgy tartja, hogy a játék Szicíliából terjedt szét a görög világban, azonban a régészeti leletek ezt nem igazolják egyértelműen. Egy Kr. e. 510 körülre keltezett athéni vörösalakos vázán található dór dialektusú feliratból egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a játékot a Peloponnésoson találták föl, és innen indult hódító útjára - a dór kolonizáció révén - Dél-Itália felé (Sparkes 1960). Nem csak magát a játékot nevezték kottabosnak, hanem a győztesnek járó díjat is, valamint azt az edényt is, amelybe a játékosok célba dobtak. A messéniai Dikaiarchos szerint az utolsó "csepp" bor szokásos neve (latagé), amellyel a játékot játszották, maga is szicíliai eredetű; ez a játék erős dél-itáliai kötődésére mutat.
Fajtái:
1. "Állványos kottabos" (kottabos kataktos): A játékosok a maradék bort poharukból kis edényekbe hajítják, amelyek egy állványon állnak, az állvány alatt pedig egy manés-nak nevezett kis szobor áll. A játék célja, hogy az edényeket kibillentsék egyensúlyukból, így azok lezuhanjanak, és a manésra zuhanva, hangot adjanak.
2. "Kottabos az edényben": A játékosok maradék borcseppjeiket, pontosan úgy, mint az első esetben, kis edényekbe hajítják, de ezek az edények nagy, vízzel teli edényben úsznak. Az nyer, aki a legtöbb edényt elsüllyeszti. Athénaios megőrzött egy harmadik típust is, azonban ez csupán nevében mutat rokonságot az előző két formával. A díjat ebben a játékban is kottabosnak nevezték - nagy valószínűséggel innen eredeztethető a névátvitel (Ath. 15.7). 3. "Egész éjjel tartó játék": A játékban az győz, aki egész éjjel fenn tud maradni.
A győztesnek járó díjak igen széles skálán mozogtak. Olvashatunk koszorúkról, szalagokról, számos élelmiszerről - kis sütemények, szárított gyümölcsök, alma, tojás -, olykor ruhadarabokról, de még csókokról is. Az esetek egy részében csak az a játék tétje, hogy kinek az óhaja fog teljesülni.
A játék népszerűségét, mindennapi voltát egyrészt vázaábrázolások, másrészt számos irodalmi mű bizonyítja. Ameipsias ókomédiaíró, akinek darabjait csupán töredékekből ismerjük, Apokottabizontes címen írt komédiát; Aristophanés Acharnaibeliek című komédiájában a peloponnésosi háború okának egy balul sikerült kottabos-játékot nevezett meg (523-537); Xenophón Hellénikájában Théramenés kivégzése kapcsán egy igen morbid, a Harmincak uralmát degradáló kottabos-játékkal szembesülünk, amikor Théramenés a saját kivégzését hasonlítja váratlanul egy kottabos-játékhoz, és az utolsó csepp bürököt kiloccsantva, visszájára fordítja a szokványos óhajtó formulát: "Ez a szép Kritiasé legyen" (Xen. Hell. 2.3.55) - a szerelem beteljesülése helyett hasonló halált kívánva gyilkosának.

Források:
Athénaios: Deipnosophistae 15.2–7.
Suetonius, A játékokról. 169. frg.

Irodalom:
Hayley, H. W. 1894. The kottaboskataktos in the Light of Recent Investigations. Harvard Studies in Classical Philology. Vol. 5. 73–82. p.
Rosen, R. M. 1989. Euboulos' Ankylion and the Game of Kottabos. Classical Quarterly. Vol. 39. 355–359. p.
Sartoris, C. 1893. Das Kottabos-Spiel der alten Griechen.
Scaife, R. 1992. From Kottabos to War in Aristophanes’ Acharnians. Greek, Roman and Byzantine Studies. Vol. 33. 25–35. p.
Sparkes, B. A. 1960. Kottabos: An Athenian After-dinner Game. Archaeology. Vol. 13. 202–207. p.

Seres Dániel
2015