Lexikon

Koszorú

A görög világban széles körben elterjedt szokás volt különböző koszorúk (stephanos) használata. A koszorúviselés, a koszorúzás minden esetben valamilyen ünnepséghez, a hétköznapokból kiemelkedő eseményhez kapcsolódott, a szépen elrendezett virágok látványukkal és illatukkal is hozzájárultak az alkalom különlegessé tételéhez. Számos növénynek tulajdonítottak különféle fizikai hatást: a nárciszról (narkissos) például úgy tartották, bódító hatású (narkódés) (Plut. Quaest. Conv. 3.1.3), a borostyánról pedig azt, hogy mérsékli a részegséget (Plut. Quaest. Conv. 3.1.3). Az egyes növényeket ugyanakkor egyes istenekhez is kötötték, a buján növő, örökzöld borostyán például Dionysos szent növényének számított. Athénaios huszonhat terjedelmes fejezetet szentelt a koszorúknak Bölcsek lakomája (Deipnosophistae) című munkájában, ahol részletesen bemutatja azokat a növényeket, amelyekből koszorút lehet fonni (15.24–33), valamint az általa ismert koszorútípusokat is és az azokhoz kapcsolódó történeteket (19–26). A koszorúk főbb alkalmazási területei a következők:
(1.) Kultusz. Az egyes kultuszokhoz más és más növényből font koszorúk kötődtek - pl. Dionysoshoz és az eleusisi misztériumokhoz a borostyán, Apollónhoz a babér vagy az olajág, Aphroditéhez a rózsa. Ezek a különbségek a papsággal kapcsolatos feliratokon is megjelentek vésett koszorúk formájában (I. Priéné 116 és ID 1498), és az egyes istenek ikonográfiájában is.
(2.) Sportversenyek. A különböző sportversenyeken más-más növényekből font koszorúkkal tüntették ki a győztes versenyzőket, ahogyan ezt számos sportoló felirata tanúsítja (IG II2 3145, IG II2 3149a). A négy nagy pánhellén versenyen a következő koszorúkat használták. Az olympiai játékokon olajfa-koszorúval tüntették ki a sportolókat - Pausanias Héraklésre vezeti vissza ezt a hagyományt (Paus. 5.7.6-7). A pythói játékokon babérkoszorúval jutalmazták a győzteseket. Egy Pindaros-scholion számol be arról a gyakorlatról, hogy egy olyan gyermeknek kellett levágnia a babérágakat Apollón szent babérfájáról, akinek még mindkét szülője életben volt (P.Arg.A). Ugyanez a scholion magára Apollónra vezeti vissza a koszorúzás hagyományát, amikor az általa rendezett játékokon megkoszorúzta a győzteseket. Az isthmosi játékokon a játékok alapításától kezdve a Kr. e. V. századig fenyőkoszorúval övezték a győzteseket (Aesch. Theoroi), a Kr. e. V-II. században pedig szárított zellerkoszorúval (Pind. Ol. 13.33, Nem. 4.88, Isthm. 2.16, 8.64); majd a későbbiekben mindkét koszorú használata ismert. A nemeai játékokon friss zellerből font koszorú volt a győzteseknek járó díj (Paus. 8.48.2).
(3.) Állami kitüntetések. A polis érdekeit kiemelkedő módon szolgálókat - hadvezéreket, követeket, papokat - a népgyűlés érdemeik elismeréseként megkoszorúztathatta (IG II2 641). A késő-klasszikus- és a hellénisztikus korban a városi intézmények működtetésében és finanszírozásában jelentős szerep jutott az euergetéseknek (jótevőknek). Adományaikat a városok nyilvános kitüntetésekkel honorálták, amelyeknek egy lehetséges megjelenési formája a koszorúzás volt (I. Priéné 108.4–5). Aranykoszorúk esetén Athénból - drachmában megadva - gyakran a koszorú pontos értékét is ismerjük (SEG 36:186). A feliratokon alkalomszerűen megjelenő koszorúábrázolások további kitüntetésként értelmezhetők, oly módon, hogy a szöveg és az ábrázolás együttese éri el a kívánt hatást (ID 1498 vö. Butz 2007).
(4.) Symposionok. A koszorúk viselése nem csupán díszítő, de praktikus célt is szolgálhatott - úgy vélték például, mérséklik a részegséget. Fontosabb azonban, hogy jelezték: a symposion ünnepi esemény. Athénaios arra is felhívja a figyelmet, hogy a koszorúkat egyenlően kell szétosztani a vendégek között (Ath. 3.10).
(5.) Halálozás. A gyász és a tisztelet jele. Számos növényből fonhattak koszorút ilyen alkalmakkor - pl.: olajág, babér, borostyán, myrthus. A halottat és a sírt is megkoszorúzták. A hellénisztikus kori feliratok egyik visszatérő kitüntetési típusa, a hivatalos állami koszorúzás a halott temetésén ( I. Priéné 109.263–278).
(6.) Stephanéphoros: A koszorúk kitüntető és egyben megkülönböztető szerepe jelenik meg számos kis-ázsiai város epónymos tisztségviselőjének nevében - "koszorúviselő".
(7.) Esküvők. Az archaikus kortól kezdve a koszorúk szerves részét képezik az esküvői kellékeknek.
(8.) Költők koszorúi: A Múzsáktól kapott virágfüzérek a költők ihletettségét és az elismertségét fejezték ki (Eur. HF. 673–686, Hor. Carm. 1.1.29–30, 3.30.15–16).

Források:
Plutarchos: Quaestiones Convivales. 3.1–2.
Athénaios: Deipnosophistae. 15.8–33.

Irodalom:
Blech, Michael 1982. Studien zum Kranz bei den Griechen.
Broneer, Oscar 1962. The Isthmian Victory Crown. American Journal of Archeology. Vol. 66. No. 3. 259–263. p.
Butz, Patricia A. 2007. Inscribed Wreaths: The Interaction Between Text and Monument in Two Euergetistic Stelae From Delos. in Mayer, Marc i Olivé - Baratta, Giulia - Guzmán Almagro, Alejandra eds.: XII. Congressus Internationalis Epigraphiae Graecae et Latinae. Provinciae Imperii Romani inscriptionibus descriptae. 211–216. p.

Seres Dániel
2015