Lexikon

Macrobius

Két szöveg maradt ránk Ambrosius Theodosius Macrobius neve alatt. Az egyik egy kommentár Cicero De re publicájának Somnium Scipionis címen emlegetett részletéhez, amely a szöveggel együtt hagyományozódott. Nem szóról szóra haladva magyarázza a szöveget (mint a késő ókori Vergilius- és Terentius-kommentárok), hanem nagyobb ívű filozófiai és vallási fejtegetésekre vállalkozik a szöveg kapcsán. A főmű a Saturnalia című dialógus, amely azt meséli el hét könyvben, hogyan töltötte magvas beszélgetésekkel a 384-es év Saturnaliáját, a december 17-19-ei ünnepet Róma néhány művelt arisztokratája. A három egymást követő nap vendéglátói (Vettius Agorius Praetextatus, Virius Nicomachus Flauianus és Quintus Aurelius Symmachus) egyaránt olyan történelmi személyek, akiket a 4. sz. végi ún. pogány ellenállás vezéralakjaiként szokás emlegetni. Töredékesen, illetve kivonatban maradt fenn továbbá egy nyelvészeti értekezés De differentiis et societatibus Graeci Latinique uerbi címmel.
Nem lehet biztosan tudni, mikor élt Macrobius, de művei valamikor a 4. sz. legvége és az 5. sz. vége között íródhattak. Az írót legnagyobb valószínűséggel két történelmi személy valamelyikével lehet azonosítani. Az egyik egy Macrobius, aki 399-ben Hispania praefectusa, 410-ben Africa proconsula volt; ő a 4. sz. közepén születhetett, és valamikor 384-395 között írhatta a Saturnaliát. A másik egy Theodosius, aki 430-ban volt Italia praefectus praetorioja; ő 390 után születhetett, és 430-440 közt írhatta a műveket. De az is lehet, hogy a szerző egyikkel sem azonos, és mindkettőnél később élt.
A Saturnalia tulajdonképpen a vegyes tartalmú régiségtani, enciklopédikus művek közé tartozik, amely azonban az anyag előadására a művelt társalgás eleven, dramatikus formáját választotta. Ha ennek a hagyománynak más darabjaival hasonlítjuk össze, látszik ennek a formának a sajátszerűsége. Gellius az Attikai éjszakákban minden összekötő elem nélkül, összevissza - vagy ha úgy jobban tetszik: a uarietas (változatosság) elvének megfelelően - sorolta egymás után a legkülönbözőbb témákat tárgyaló fejezeteit (vagy céduláit). Az idősebb Plinius az ókor legjobban kezelhető enciklopédiáját alkotta meg, amikor az anyag szigorúan szisztematikus elrendezésnek megfelelő "részletes tartalomjegyzéket" adott az első könyvben. Macrobiusnál a társalgás mint forma biztosít némi koherenciát az egymást követő régiségtani adatoknak, hiszen a szereplők megszólalásai kapcsolódnak egymáshoz. Másrészt ez a koherencia nem egy eleve rögzített szisztematizáló elrendezésből következik, hanem viszonylag rugalmas, hiszen az élénk társalgás el tud kanyarodni erre-arra.
Az első nap (az első két könyv) témája a vallás és a régi rómaiak humora. A két további napon a szereplők Vergiliusról beszélgetnek. A beszélgetők osztoznak a hagyományos római kultúra tiszteletében; ez számukra életviteli és etikai kérdés is, amelynek vallási vetülete is van. Ez a hagyományőrző, pogány éthosz áthatja az egész művet, amelynek nemcsak az adja értékét, hogy hatalmas, máskülönben ismeretlen idézet- és tényanyagot örökít át, hanem az is, hogy az ókori Vergilius-értelmezés összefoglalásával az antik olvasási és értelmezési módszerekbe is bepillantást enged. Mert míg a kommentárirodalom csak elmagyarázza, mit kell egy hely értéséhez tudni - ami szintén nem érdektelen -, Macrobiusnál az adott témához rendelt idézetek mindig értelmezett formában bukkannak fel, és mindig kiderül az is, milyen kérdéseket tettek fel a szövegnek, és milyen módon értették meg.

Hajdu Péter
2009