Lexikon

Szemes csészék

Exékias kylixe a müncheni Museum der antiken Kleinkunst gyűjteményéből, Kr.e. 540 k.

A kismester-kylixek formatípusát Kr.e. 530 táján egy még kevésbé öblös, de nagyobb átmérőjű, kihajló perem nélküli, vagyis folyamatos profilú csészeforma szorította ki a divatból, a szintén karcsú, magas talpon álló és kétfülű "A típusú csészéké". Az edényforma megjelenése, "feltalálása" talán Amasis vagy Exékias műhelyéhez köthető.
Az "A típusú csészék" gyakori, jellegzetes díszítési módja az, amikor a vázafestő belülre kisebb-nagyobb tondóképet (gyakran Gorgó-főt) fest, míg a váza külső oldalain a két fül közti részekre egy-egy szempárt rajzol fel. Az így díszített darabokat nevezzük szemes csészéknek.A szemes díszítési mód "alapszabályai" szerint a két, erősen stilizált, nagy pupillájú, jellegzetesen hangsúlyozott könnycsatornájú szem között orrnak is kell lenni, míg a csésze füleinek környékét és az alattuk lévő területet szőlőindák töltik ki.

Exékias kylixe a müncheni Museum der antiken Kleinkunst gyűjteményéből, Kr.e. 540 k.

A vázafestők mindazonáltal gyakran eltértek ettől a rendszertől és az orr vagy a fül körüli indák helyére emberalakokat, néha egész jeleneteket festettek. A szemes díszítés gyakorlatilag a vörösalakos vázafestészet feltalálásával egy időben született, valójában sem a vörös, sem a feketealakos technika szabályai nem kötik, így egyformán népszerű volt mindkét festési mód mesterei körében.
A szempár értelmezését illetően csak feltevéseink lehetnek. Gyakran hallható megoldás szerint bajelhárító jelentőségű lett volna, akárcsak a tondóban megjelenő Gorgó-fő. A szőlőindáktól övezett, átható tekintetű arcrészlet ugyanúgy lehet azonban a bor istenének, Dionysosnak a megjelenési formája is, akit a görög istenalakok közül egyedül láthatunk szemből is ábrázolva az archaikus kori vázafestészetben.

Irodalom:

J. D. Beazley, The Development of Attic Black-Figure, London 1986.

Bencze Ágnes

Összesen:1 db

Az athéni Andokidés-festő vörösalakos kylixe (ivócsésze)