Lexikon

Görög hosszmértékegységek

Ahogy az ókori Keleten és Egyiptomban, a klasszikus antikvitásban is olyan egységeken alapultak a mértékegységek, melyek testrészekre vagy természetes paraméterekre vezethetők vissza. A metrológiai rendszerek kezdetén a hosszmértékegységek állnak, ezek előbb alakultak ki, mint a tömeg- és űrmértékek. Az ujjak, karok, lábak hosszát egységként véve kisebb távolságokat tudtak meghatározni, míg a nagyobb távolságokat lépésekben fejezték ki, vagy aszerint, hogy mennyi idő volt szükséges az út megtételéhez.
A testen belüli arányrendszereket már az egyiptomi szobrászat is felállította, ezt vették át a görögök, és alkalmazták a kurosz-szobrok készítésénél. Ez a szigorú arányrendszer még a klasszikus kori szobrászatra is jelentős hatást gyakorolt, Polykleitos Kánon című művében foglalta össze, hogy szerinte milyen az ideális testalkat, hogy a szobrásznak milyen arányokat kell alkalmaznia műve elkészítésénél.
A metrológia szó első tagja, a görög metron, vagyis a mérték nem csak mértékegységet, vagyis egy fizikai, meghatározott egységet jelölt, hanem etikai tartalma is volt: az életvitel önkéntes korlátozását jelentette. A metrológiában a metron szónak csak az előbbi tartalma szerepel, a mérés tudományát jelenti.
Fennmaradtak olyan görög metrológiai reliefek, melyek a testrészek mértékegységként való használatát mutatják. (Ld. Oxfordi metrológiai relief , Salamisi metrológiai relief)
Egy férfialak látható rajtuk, kinyújtott karokkal, mellette további testrészek: egy lábfej, egy alsó kar, illetve egy kitárt tenyér ujjakkal. Érdekes, hogy míg a salamisi reliefen az alakok a kőbe vannak mélyítve, az oxfordi darabon kiemelkednek a felületből. Ez utalhat eltérő funkcióra is: mivel a bemélyített testrésznek könnyebb lemérni a hosszát, lehetséges, hogy a salamisi relief etalonként szolgált, míg az oxfordi példány egy etalont őrző kis épület oromcsoportja lehetett.
Bár a testen belüli arányrendszerek meg voltak határozva, az, hogy pontosan mekkorák ezek az egységek, a városállamok szerint változhatott, ahogy a pénzverésben is különböző súlyrendszereket használtak.
A hosszmértékegységek egyik alapegysége a könyök (péchys, cubitus) volt, mely az alsókart jelenti a középső ujj hegyéig. Hossza 44 - 46 cm között változott. A könyök további egységekre osztható fel, így például az araszra, amely a kinyújtott tenyérnél a hüvelykujj hegyétől a kisujj hegyéig tartó távolságot jelentette.
1 könyök = 2 arasz (spithamé)
1 arasz = 6 tenyérszélességre (palaisté, palmus)
1 tenyérszélesség = 24 ujjszélességre (daktylos, digitus)
A másik alapegység a könyök mellett a láb (pous, pes), amely kétharmad könyökkel helyettesíthető a görögöknél és a rómaiaknál is. Hossza 30,7 cm a görögnél és 29,5 cm a rómaiaknál. A láb többszöröseit használták nagyobb távolságok meghatározására.
béma diploun, passus = 5 láb
akaina, kalamos, decempeda = 10 láb
milion, milia = 5000 láb
A görögök további, a lábból származtatható egységeket is használtak:
pléthron = 100 láb
stadion = 600 láb,
hippikon = 2400 láb
Voltak olyan mértékegységek is, amelyeknél a távolságot a megtételhez szükséges idő alapján határozták meg. Így például a stadion jelentette a két perc alatt megtehető utat, a skhoinos pedig az egy órás utat, amely kb. 6300 méternek felel meg.
Fennmaradtak a római korból hossz mérésére szolgáló eszközök sárgarézből, ritkábban fából vagy csontból, amelyek a római láb hosszának felelnek meg (29,6 cm) és bevésésekkel 16 digitire vannak felosztva. Egyes esetekben előfordul az is, hogy 12 egységre, unciára (2,47 cm) osztották a római lábat a tizenkettes számrendszer alapján.
Az építészetben nagyon fontos szerepe van a hosszmértékegységeknek. Az Erechtheion esetében megvannak az építési feliratok és maga az épület is, így tudták meghatározni az épület alapegységét, az úgynevezett Erechtheion-lábat, mely kb. 32,7 cm-nek felel meg. Ezt használták például Pireusban Philón arzenáljában is.
A Parthenónnál azonban egy 28,627 cm-es modulust állapítottak meg, mely pontosan 14/16-a az Erechtheion-lábnak. Ez arra utal, hogy az épületeket nem feltétlenül a láb hossza alapján, hanem egy modulrendszer szerint építették. Ezt megerősíti, hogy az ókori görög épületek lemérése során sok olyat is találtak, melyek alapegysége nem felelt meg egy ismert ókori mértékegységnek sem.
A központilag szervezett Római Birodalomban az egységes, 29,5 cm hosszúságú lábat használták az építészetben is.

Lakatos Szilvia
2008