| Lexikon | ![]() |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Vadkecske-stílus
A stílus könnyen felismerhető: az edények agyaga eléggé durva, világosbarna, vörösesbarna színűre égett. A felületét világos, krémszínű, hígított agyagléből készült bevonat (ún. "slip") fedi. Ez a késői darabokon egyre durvábbá válik, sőt el is maradhat. A festés maga fekete vagy sötétbarna, néha vöröses színűre ég ki. A bíbor szín a középső, a fehér a késői korszakban jelenik meg.
Korai, vagy kísérleti fázisában a továbbélő szubgeometrikus formákat alkalmazza, ábrázolásain megjelennek az állatok, vadkecske, vaddisznó, oroszlán, nyúl, kutya, ritkán vadászjelenet, jellemző a finom és dekoratív hatások keresése. Középső szakaszában lesz a lóherelevél alakú kiöntőjű szélesszájú oinochoé a stílus kedvelt vázaformája (ld. a Szépművészeti Múzeum darabját). Ekkor kerül be a motívumkincsbe a szarvas alakja, és egyre több és sűrűbben elhelyezett térkitöltő motívumot alkalmaznak. Az ábrázolás egyre szabályosabbá, standardizáltabbá válik. A késői korszakban ez a folyamat folytatódik, a kitöltőmotívumok hanyagabbak, formájukat vesztettek lesznek. Ekkor egy jelentős változás is bekövetkezik a produkcióban, ezt a csoportot már nem Milétosban, hanem tőle északabbra Klazomenai zónájában készítik. Az állatalakok megformálása is egyre elnagyoltabb lesz, frissességüket, eredetiségüket elvesztik. A készítési területre beáramló korinthosi kerámia hatására megkezdődik a korinthosi stílus utánzása. A stílus végét szimbolikusan Kr.e. 550 körülre tehetjük. Irodalom: R.M. Cook, Greek painted Pottery, London 1960. R.M. Cook - P. Dupont, East Greek Pottery, London - New York 1998. J. Boardman, Early Greek Vase Painting, London 1998. |
|
|||||||||||