|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 9.
7. tárló
Vázák campaniai görög műhelyekből
(Kr. e. 4. század közepe-2. század eleje)
 | | Campaniai görög vörösalakos hydria samnis harcos fogadásával; Kr. e. 320 k. |
Campania a 8. századtól a praerómai Itália valamennyi kultúrájára kiterjedő hatású két nagyhatalom, a nyugati görögök és az etruszkok versengésének színhelye volt. (L. a 9. és 10. tárlónál és a térképet a szicíliai tárlótól balra a falon.) A Nápolyi-öböl partjának görög településeit, középpontjukban Cumaeval, az etruszk hatalmi zóna széles félköríve vette körül a legnagyobb etruszkizált várostól, Capuától a Salerno melletti Frattéig és Pontecagnanóig. Az Appenninekben élő italikus, elsősorban samnis törzsek az 5. századtól kezdték meg erőteljes mozgásukat a tengerpart felé, amelynek során a lucanusok és campanusok népcsoportja kialakult. Az 5. század utolsó negyedében elfoglalták vagy hatalmuk alá vetették szinte az egész Campaniát, benne Capuát és Cumaet, és csak a samnis háborúk győztes befejezése után, a 3. század elején vették át tőlük uralmát a rómaiak. A campaniai vörösalakos vázafestészet élete, akárcsak a paestumié, az említett oszk nyelvű népek uralmának korszakára esik; két központja Capua és Cumae volt. A tárlóban mindkét iskola képviselve van. Általánosan jellemző a campaniai vörösalakos vázákra - ellentétben a lucaniaiakkal - az élénk fedőszínek használata, és az apuliai-lucaniai ág műhelyeiben kedveltektől eltérő vázaformák, mint az itt túlnyomó többségre jutott harang-kratér mellett a középen emelvényen álló két nyújtott ovoid testű amphora és mellettük a fal felőli oldalon a kis felfüggeszthető kancsó (situla), amelynek csak Campaniából ismert formája az archaikus korig visszanyúló helyi hagyományt őriz. Campaniai sajátság az apuliai és lucaniai vázák klasszicizáló palmettáival szemben a fülek alatti "palmetta-fák" növénydíszének fantasztikus burjánzása (l. a két középső amphorát és a kis situlát), az ikonográfia típustárában pedig feltűnő a Dionysossal kapcsolatos motívumok szinte elenyésző ritkasága és az alakok gyakori samnis viselete. Az említett két nagy iskola közül a capuai korábban alakult, de a kiállításon ennek is csak a 4. század közepe utáni képviselői láthatók: a két nagy amphora, az emelvény két oldalán az öt közül négy hydria, a tárló egyik végében a kis skyphos, a másikban egy harang-kratér; a többi vörös-alakos váza Cumaeban készült. A nagy vázák rendeltetése túlnyomórészt sírbatétel volt, ábrázolásaik közvetlenül vagy közvetve erre utalnak. A bejárat felőli oldalon jobbról az első hydriát két samnis fegyverzetű harcos párviadalának jelenete díszíti (a fehérrel a fekete mázra festett lándzsák eltűntek, a többi fegyver fehér színe azt jelzi, hogy fémből vannak). Az antik hagyomány szerint a római gladiátori játékok Campaniából származtak, és eredetileg kultikus jelentésűek, halotti áldozatok voltak. A hydria ezt az áldozatot pótolja annak a vázára festett ábrázolásával: a pár síroszlop körül csap össze, és a jobb oldali harcos lába alatt a sírdomb is jelezve van; ő lesz a vesztes, kiömlő vére a sírdombon keresztül jut el áldozatként a halotthoz. A középső hydrián a görög művészetből jól ismert kentaur-harcban samnis viseletű harcos ad halálos döfést a kentaurnak; érdekes a váll virág-motívumának festői kidolgozása, még inkább a színhely és az idő nyilván jelképesen értendő jelzése egy fával, amelybe a kentaur kapaszkodik, és fölöttük a sugárzó, lemenőben levő fél napkoronggal. Szimbolikus kép díszíti a bal oldali hydriát is: Niké, a győzelem istennője, kezében kézidobbal, mint a diadalmas halál (mors triumphans) megtestesítője. A tárló másik oldalán a capuai hydriát a párducfogatot hajtó Erós ritka ábrázolása díszíti. Az emelvény két campaniai típusú amphorájának sírjelenetei közül a bal oldali a Roccanova-festő lucaniai amphorájáról már ismert halotti áldozat az oldalnézetben ábrázolt sírtábla előtt. A másikon palmetta alakú síremlék lépcsőjén ül egy gyászba borult nőalak: a fehér szín a márványt jelzi, a palmettalevelek sárga körvonalai azt, hogy reliefben kidolgozva kell elképzelni őket. A gyászoló nő alakjának mintája a szigorú stílusú görög művészet egyik ismert szobortípusa. A héróikus ruhátlanságban álló ifjú mindkét vázán a láthatatlan ábrázolása: az áldozó és gyászoló nem látja a halottat, csak a váza nézője. A tárlónak a IV. terem felé néző végében a harang-kratér fő oldalán Niké két kezében strigilist (l. a Roccanova-festő vázáját) tartó győztes atlétát koszorúz meg; a rajz a capuai és az egész dél-itáliai vörösalakos vázafestészet legvégső korszakába vezet, a 300 körüli évekbe, mikor a rajzolás klasszikus hagyományai teljesen feledésbe mentek. A cumaei vázák közül az előbbi mellett emelvényen álló harang-kratér a műhelyalapító CA-festő munkája. A főoldal finom rajzú jelenete a már ismert téma változata: a samnis fegyverzetű harcost búcsúztató nőalak a halottnak nyújt síroszlopánál italáldozatot; hasonló értelmű a hátsó oldal képe is. A kratér mögötti kis halas tál a típus campaniai változata (l. az 5. tárlót).
 | | Campaniai vörösalakos skyphos, áldozó nők oltárnál; Kr. e. 330-320 k. |
A tárló leghíresebb darabja az amphorák alatt a tárló fal felé néző oldalán kiállított hydria, az ún. LNO-festőtől; a harcos fogadásának (vagy ezzel egyértelmű búcsúztatásának) jelenetében mindhárom szereplő, a nőalak éppúgy, mint a harcos és lovásza samnis viseletben van ábrázolva. A fehér ezúttal a női testszínnek a görög feketealakos vázákról ismert hagyományos jelzésére szolgál, a bronztárgyak színe sárga. A falon a legyőzött ellenségtől zsákmányolt fegyverek: két lándzsájára akasztva lábvértje és vértől áztatott ruhája; maga a győztes harcos a samnisok tolldíszes sisakját, három korongból álló mellvértjét és jellegzetes bronz övét viseli, amelynek egy eredeti példánya a 9. tárlóban látható. A jelenet a Campaniában és főleg Paestumban talált egykorú sírok falfestményeiről ismerős, és mint ezeken, a vázán is életének csúcspontján mutatja be a halottat. A tárló túlsó végében látható nagyméretű skyphos díszítése a CA-festő követőjének műve; főoldalán az oltárnál áldozó két nőalak egyike tympanont és gyümölcsös tálat, a másik situlát és szőlőfürtöt tart a kezében. A váza hátsó oldalának szokásos köpenyes ifjúalakjain is, a főoldal alakjain pedig még inkább érezhető az apuliai vázafestő stílus erős hatása (a művész innen kapta az APZ-festő elnevezést). Ez általános jelenség a század utolsó harmadának vörösalakos vázafestészetében (l. például a Roccanova-festő amphoráját, de Paestumban is vannak nyomai), és talán mestervándorlással magyarázható, a stílus-hatással azonban nem járt együtt a másik, apuliai-lucaniai ág sajátos vázaformáinak átvétele. Apuliai hatás érződik a situlát díszítő két női fejen is (a motívum Campaniában távolról sem lett olyan népszerű, mint Apuliában), ellentétben a kentaur-harcot ábrázoló hydria két füle alatt vagy az APZ-festő vázája melletti kis skyphos hátoldalán látható női fejjel. Az utóbbi mestere a dél-itáliai vörösalakos vázafestészet úttörő hazai kutatójáról kapta a Láng-festő nevet. A figurális vázadíszítés kimerülését jelzi Campaniában is a különböző egyéb díszítésmódok megjelenése. A cumaei műhelyben készültek azok a többnyire csak vonalas díszítésű, gömbölyű testű fületlen pyxisek, amelyeknek egyik példánya a tárló fal felőli oldalán a két hydria között áll; csoportjuk az idetartozó vázák egyikén olvasható feliratról kapta a Kemai-csoport nevet. A 4. század második negyedétől egy évszázadon át mind Campaniában, mind különösen Apuliában elterjedtek a fekete mázzal bevont, gyakran bordázott, tetejükön mintából préselt domborművel díszített hosszúnyakú mécses-töltő, illatszer- vagy fűszertartó edénykék (guttusok), és a velük egy csoportba tartozó kis askosok. Az előbbieknek egy példánya bikát ölő Niké jelenetével, az utóbbiaknak egy bacchánsnő-fej relieffel díszített változata látható a tárlóban, egy négerfej alakú figurális edény pedig a Magenta-áru (l. az 5. tárlót) talán campaniai képviselője. A tárló sarkában a kis oinochoé "ál-vörösalakos" palmettával campaniai vagy paestumi műhelyből került ki.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
