| Lexikon | ![]() |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Euripidés, Orestés 316-347. Megjegyzések a fordításhoz
319: bakkhosztalanúl - az Erinüszök Bakkhosz, vagyis bor és tánc helyett könnyekben és jajgatásban lelik örömüket; forrásokból tudjuk, hogy Aiszkhülosznál az Eumeniszek című tragédiában annyire rémisztő álarcban jelentek meg a bosszúistennők, hogy a közönség rémült kiáltozásban tört ki. 321: Eumeniszek - az Erinüszök eufémisztikus megszólítása a rémséges istennők jóindulatának elnyeréséhez. 323: bosszut a vétekért, bosszut az ölésekért - az eredetiben a vérért és ölésért, egyesszámban, a Kar itt egyedül Oresztész bűnéről, az anyagyilkosságról énekel, és nem a Tantalosz-házban történt többi gyilkosságról. 328: te - a Kar eddig az Erinüszökhöz énekelt, most Oresztészt szólítja meg. 328-31: Oresztész a Föld középpontjának tekintett Delphoiban, a szentélyben a háromlábú zsámolyon (tripusz) ülő Püthia papnő közvetítésével magától Apollóntól kapta az utasítást, hogy bosszút kell álljon anyján apja megöléséért.
334: a viaskodás a színpadon imént lezajlott téboly-jelenetre utal (253-275 sorok), amelyben Oresztész az Erinüszökkel viaskodik; Euripidésznél az bosszúistennők nem jelennek meg a színpadon, csak Oresztész látja őket. 340-46: az argoszi népet képviselő asszonyok nézőpontja: az egyenesen Zeusztól eredő, hatalmas uralkodóházat tengeri viharban süllyedő hajóhoz hasonlóan bármikor elérhetik a sorscsapások az istenek kénye szerint 347: Tantalosz Zeusz gyermeke, utódai a Tantalidák: Pelopsz, Atreusz és Thüesztész, Agamemnón és Menelaosz, Oresztész és lánytestvérei: Élektra, Iphigeneia és Khrüszotemisz. Megjegyzések a ritmizáláshoz: Az alap lüktetés dochmiusi. A sorvégeken a rövid magánhangzós szótag hosszú pozíciót is alkothat. A strófa és antistrófa egymásnak megfelelő soraiban az időalapegységek (mora) összegei egyenlők, de nem minden esetben azonosak a ritmusképletek. Két rövidnek megfelelhet egy hosszú, és fordítva. A papirusztöredéken továbbá az is látható (a ponón szónál), hogy Euripidész alkalmanként egy-egy hosszú szótagra két rövidből álló hajlítást is illesztett az erősebb hatás kedvéért. A régi, "klasszikus" aiszkhüloszi zenei nyelvet megújító hajlítgatásait Arisztophanész a szemére is hányja a Békákban. |
|
|||||||||||