Lexikon

Meleagros mítosza Homérosnál

(Homéros, Ilias 9. ének 527-605)

Szarkofág a kalydóni vadászat ábrázolásával (Meleagros). Róma-városi műhely. Róma, Gall. Doria.
A fénykép forrása: H. Sichtermann - G. Koch, Griechische Mythen auf römische Sarkophagen. Tübingen 1975, Taf. 95, Kat. 39

A harctól sértődöttségében már hosszú ideje távol maradó Achilleushoz háromtagú békítő küldöttség érkezik. Egyikük, az idős Phoinix, Achilleus nevelője Meleagros történetével próbálja jobb belátásra bírni a hőst. Egykor harc tört ki két szomszédos város, Kalydón és Pleurón lakói, az aitólok és a kurések között egy elejtett vadkan trófeájáért. A vadkant az áldozatból kifelejtett Artemis küldte, és a trófeáért kitört harcot is ő támasztotta. Amikor Meleagros megölte anyjának a kurések soraiban harcoló fivéreit, Althaia az alvilági istenektől kért átkot a fiára. Meleagros válaszul visszavonult a harctól, és emiatt a küzdelemben a Kurések kerekedtek felül. Ámde hiába próbálták őt békítgetni (először a város bölcs vénei, majd az apja, a nővérei, az anyja és a barátok), Meleagros csak akkor volt hajlandó újra harcba bocsátkozni, és csakis a felesége kérésére, amikor már a palotáját ostromolta az ellenség.
A homérosi történetnek két feltűnő vonása van. Egyrészt nem szerepel benne a mítosz más változataiban megtalálható fahasáb, ezt a bosszúszomjas Althaia halálos átka "helyettesíti". Másrészt a középpontban egy olyan mozzanat áll, amely egyedül itt olvasható: Meleagros sértődöttsége és visszavonulása a harctól. Phoinixnak Achilleus békítéséhez természetesen egy hozzá hasonló helyzetben lévő hősről kellett mesélnie, de kérdés, vajon a Meleagros-mítosz éppen az Iliasban bővült-e a sértődés motívumával, vagy megfordítva: esetleg létezett egy korábbi Meleageos-eposz, amelyben a megbántott főhős visszavonult a harctól, és ennek hatására alkotta volna meg az Ilias költője Achilleus haragjának a történetét.
A Meleagros-mítosz az Iliasban epikus színezetű történetté alakul. A trófeáért kitört viszályból, amely egyébként a vadkanvadászatot is háttérbe szorítja, a hősi epika közegében valóságos várostrom lesz. Kalydón falai alatt ugyanaz történik, mint a trójai síkon. És a hasonlóság tágabb körben is érvényes: miközben a palota körül tombol az ellenség, odabent, a palota mélyén a harcra termett, de a harctól magát visszatartó főhős lelkében az érzelmek háborúja zajlik (553-555).
A homérosi elbeszélésmódra egyébként is jellemző költői szabadságra utal, hogy a történet egyik feszült pillanatában tízsoros kitérő hangzik el Meleagros feleségének, Kleopatrának az anyjáról (556-565). Ez az epizód nemcsak az események menetét szakítja meg, hanem például a hatalmas erejű Idas megjelentetésével, aki még Apollónnal is szembeszállt, az Ilias világába illeszkedő Meleagros-történeten belül egy olyan mitikus világot képvisel, amelyet a hősi epika közege érintetlenül hagyott. Az Ilias költője nyilván ismerte a mesehősök csodálatos tetteit (más történetekben például az óriás Idas fél tehéncsordát is képes felfalni, ld. Apollodóros, Mitológia 3, 11, 2.), de a Trója alatt harcoló hérósok az örök hírnévért küzdenek; csodák helyett itt a harcos kiválóságán (aristeia) van a hangsúly. A költői szabadság nyilvánul meg abban is, hogy Althaia, miután halálos átkot kért a fiára, megjelenik Meleagros békítőinek sorában. Az a feloldhatatlan ellentmondás, amelyet Ovidius az önmagával hosszan viaskodó anya alakjában ábrázolt, az eposz archaikus világában két külön mozzanatként jelenik meg: a bosszúszomjas Althaia fia halálát akarja, de továbbra is ő az anyja.

Ld. még Meleagros mítosza Aischylosnál , Meleagros mítosza Bakchylidésnél

Horváth Judit
2008