Lexikon

Meleagros mítosza Aischylosnál

(Aischylos, Áldozatvivők 602-612)

Róma-városi Meleagros szarkofág. Főoldal: Meleagros holttestének hazaszállítása. Rövid oldalak: Althaia tűzre veti a fahasábot; Althaia öngyilkossága.
forrása: G. Koch, Die mythologischen Sarkophage 6: Meleager. Berlin 1975, 89. t., 83. k.

Amikor Orestés és Élektra véglegesen eldöntik, hogy apjukért bosszút állva megölik tulajdon anyjukat, Klytaimnéstrát, a kar arról énekel, hogy micsoda súlyos tettekre képesek férfiak és nők egyaránt (585 és köv.). Ennek példájaként elevenítik fel Meleagros halálát.

"Aki nem könnyelmű mindazzal, amit az elméjébe vésett, ismerje meg a tűzzel emésztő szándékot, amelyet a gyermekét elpusztító nyomorult Thestios-lány (Althaia) eszelt ki, elégetve a rőtszínű fahasábot, amely a gyermekével egyidős volt attól kezdve, hogy az anya(méh)ből kikerülve felsírt, majd vele egy-mértékű egész életén át, egészen a Moirák-rendelte napig."

Aischylos Meleagros halálának "fahasáb-változatát" meséli el, egyetlen mondatba sűrítve. A kar szavai olyanokhoz szóltak, akik jól ismerték a történetet. Számukra az volt az érdekes, vajon hogyan meséli ez a költő a jól ismert mítoszt. Ugyanakkor ebből a mondatból annak számára is kirajzolódnak a történet alapvonalai, aki most hallja először.

A görög szövegben a mítoszra vonatkozó első szó (paidolymés 'a gyermekét elpusztító') az események végét idézi: Althaia megöli a saját fiát. Ez az ő súlyos tette, emiatt énekel róla éppen most a kar. Mindaz, ami a mondatban ezután következik, ennek részleteit tárja fel. Az anya szándéka pyrdaé ('tűzzel emésztő'), ami közvetlenül a jelző után egy igeneves szerkezetben is megfogalmazódik ('elégetve a ... fahasábot'). A fahasáb egyik jelzője (daphoinos 'rőtszínű') nyilván szintén a tűz színére utal. Althaia tehát egy bizonyos fahasáb elégetésével lett fia gyilkosa.

Aischylos, Áldozatvivők 602-612.

Az eddigiekben a hős haláláról volt szó, a másik jelző (hélix 'egyidős') viszont az utána következő szavakkal együtt ('attól kezdve, hogy ... felsírt') születésének idejére utal. A részletesebb Meleagros-történetekből tudható, hogy a Moirák szájából a hős bölcsőjénél hangzott el a fahasáb-jóslat, Meleagros valóban akkor lett "egyidős" a fahasábbal, amikor először felsírt. És ahogy a mondat előző részében Althaia jelzőjét ('gyermekét elpusztító') ennek részletezése követte, ugyanez történik most az 'egyidős' jelzővel: jelentése megismetlődik a symmetron ('egy-mértékű') jelzőben, másfelől az epei ('miután', 'attól kezdve, hogy'), a dia ('keresztül', 'át') és az es ('-ig') szavak, illetve a velük szerkesztett időhatározók szigorú egymásutánja szinte sorsszerűen pergeti le a hős életútját az első pillanattól az utolsóig, más szóval a jóslat elhangzásától a jóslat beteljesedéséig, a "Moirák-rendelte nap"-ig (moirokranton émar). Ugyanakkor a mondatot lezáró "Moirák-rendelte nap" nemcsak a "főtémát", Meleagros halálát foglalja össze és zárja le, hanem a Moirák említése a hős születésére is utal.
A görög költői nyelvre és a kardalokra különösen jellemző ez az elbeszélésmód: történetet hallunk, amelynek van eleje, közepe, vége, de az elbeszélés menetét nem az események időrendje határozza meg. Ehelyett a költő kiemel egyetlen részletet, ezt többször is megfogalmazza, "körbejárja", több "nézetből" is leírja, hol csak röviden, esetleg egyetlen szóval, hol hosszasabban, akár egy egész mondatban, és közben óhatatlanul felmerülnek az ehhez a kiemelt részlethez közvetlenül kapcsolódó további mozzanatok is. Így bontakozik ki a történet.
Ebben a strófában a Meleagros-mítosz nem az "elején" kezdődik, a hős születésével és a Moirák jóslatával, hanem a tűzrevetett fahasáb újból és újból felvillantott képeiből bontakozik ki. Ha helytálló az a feltevés, hogy a fahasáb e mítosz legrégibb rétegeihez tartozik, és az idők során e körül a mag körül növekedett tovább a történet, akkor a kar szavaiban, ahogy a tűzre vetett fahasáb köré gyülekeznek az újabb és újabb részletek, magának a mitikus elbeszélésnek a születése és alakulása is újrajátszódik.

Ld. még Meleagros mítosza Homérosnál, Meleagros mítosza Bakchylidésnél, Meleagros Ovidiusnál

Horváth Judit
2008