|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Negyedik terem - 9.
3. tárló
Római ékszerek és dísztárgyak
(Kr. e. 1-Kr. u. 4. század)
 | | Arany függő Sol mellképével; 2-3. sz. |
A római aranyékszerek többsége a formák változatosságában és a kivitel finomságában elmaradt a görögök mögött, és meg sem közelítette a közel-keletieket. Helyi hagyományokról, kivéve az etruszkoktól átvett típusokat, alig beszélhetünk, mert a köztársaság-kori Rómában szigorúan, olykor törvénnyel korlátozták az aranyékszerek viselését, háborús válság idején pedig nem egyszer beszolgáltatásukat rendelték el; arany gyűrűk használata magas társadalmi ranghoz, meghatározott alkalmakhoz vagy katonai érdemekhez volt kötve. Ezek a megkötések a köztársaság végén lassanként megszűntek, és a Kr. u. 1-2. században beköltözött mesterek Rómában virágzó, az egész birodalomban mintaképül szolgáló aranyművességet teremtettek. A tárló ennek jellegzetes műfajait mutatja be. Elsősorban a nyakláncokon tűnik fel, hogy a görögökkel ellentétben a római ékszereken jelentős szerepük van a különböző színes köveknek, amelyek tarka változatosságban vannak felfűzve a láncokra, olykor aranylemezből kivágott alakokkal váltakozva, mint a női büsztök, állatfejek, tobozok, rozetták a ferde tábla nagyobb nyakláncán; többnyire azonban az aranydíszeknek ennél sokkal kisebb a szerepe a nyakékeken, akár teljesen el is maradhatnak. A fülbevalók egy másik különbségre figyelmeztetnek görög és római ékszerek közt: az utóbbiakon jóval ritkábbak a görög példányokra jellemző plasztikus díszítések (l. a II. terem ékszertárlóját), helyüket egyszerű, a granulálást és filigrán-díszítést csak ritkán használó ornamentális motívumok foglalják el, bár akadnak kivételek is, mint a görög ékszereken szokásosnál jóval kevésbé motivált, színes kövekkel tarkított lófej alakú fülbevalódísz-pár a nyakláncok tábláján. Gyakran a népi vallásosság hiedelmei állnak az ékszert díszítő ábrázolás mögött: a kiállítotthoz hasonló kígyó alakú karperecek népszerűségüket a kígyónak tulajdonított kiválasztottságot jelző, család-, egészség- és szüzesség-védő szerepnek köszönhetik, a "fügét" mutató kéz alakú függőt, amelynek a tárlóban egy korall és egy arany példánya látható, feltételezett bajelhárító ereje miatt viselték.
 | | Római arany gyűrű Mercuriust ábrázoló gemmával; korai császárkor |
A vallásosság egy másik szintjére, a gyógyító-bajelhárító mágia körébe tartozik a kis oszlopon kiállított kristálygömb, rajta félhold és csillag közt bizonytalan értelmezésű görög varázsszöveggel; kevés ismert párhuzama sírokból került elő. A kerek aranylemezből domborított függő Sol, a Napisten képével a 3. században egy ideig az államvallás csúcsára emelt kultusz emléke lehet, bár a Napisten tiszteletének és a lemezen látható ikonográfiai típusának Itáliában messze a múltba nyúló, folyamatos története van; az arany medaillon mögötti agyagmécses, tükrén az isten ábrázolásával még a császárkor első századában készülhetett. Az üvegfúvás feltalálása nyomán felvirágzó üvegművesség termékei közt a mindennapi használatra szánt edények tömegén kívül számos egyéb rendeltetésű tárgy is volt, a szerény luxus képviselői. Ilyen a kiállított orsó és az illatszerek számára készült miniatűr edények vagy a többnyire színes, a leggyakrabban kék, olykor különböző színű szálakból összeolvasztott karperecek, gyűrűk és gyöngyök. Ritkábbak az üvegplasztika példái, mint a tárlóban látható oroszlánfej (előtte talán asztrológiai jelentésű 18. századi utánzatának negatív formája modern öntvénnyel); az 1. tárlóban kiállított üvegmaszkhoz hasonlóan elsősorban üvegedények díszítésére készülhetett, amelyeknek még olvadt felületébe nyomták be ezeket a kis domborműveket. Ékszerek készítésére használták az üveggyűrűk mellett kiállított gyöngyök anyagát, a sötétszínű gagátot.
A gyűrűviselésnek a császárkor elején gyorsan terjedő és olykor mániává váló divatja egybeesett a különféle figurális díszítésű értékes kövek (gemmák): a bemélyített vésésű intagliók vagy a ritkább kiemelkedő domborművű kámeák gyűjtésének és használatának szokásával. A gyűrűk kiállított gazdag anyagában kiemelkedik a nyakláncok előtti sorozatból két példány arany lappal: az egyikre Mercurius alakja van vésve, kezében pénzes-zsákkal, a másik a ciprusi Paphos városának híres Aphrodité-szentélyét ábrázolja, benne az istennő anikonikus, nem-emberalakú kultuszszobrával; mellettük két arany gyűrűbe foglalt gemma, lapjukon Neptunus isten és pálmaágat tartó ifjú.
 | | Római ezüst gyűrű a Pegasust ábrázoló gemmával; 3-4. sz. |
Figyelmet érdemel a miniatűr üvegedények előtti aranygyűrű, amelyen a portréfejet ábrázoló gemma a későbbi császárkorban kedvelt áttört díszítésű, ún. opus interrasile technikával formált karikába van illesztve. Tőle balra a három példány ezüstből készült; ritka a kettős gyűrű, faággal díszített gemmákkal. A mellette kiállított gyűrűnek a lapja is ezüst, nő és férfi mellképével; a görögökkel ellentétben Rómában használatos volt a jegygyűrű; elképzelhető, hogy a kiállított darab ilyen rendeltetésű volt. Mögöttük a nagyméretű, nyakláncon hordott és általános szokás szerint pecsételésre szánt gyűrű szárnyas ló, a Pegasus jáspis gemmájának foglalata. A vésett kövek divatja a 18-19. században felújult Európában, nagy számban készültek antik technikával és stílusban figurális díszítésű, olykor a modern mester szignatúrájával ellátott, antik-utánzó példányaik; egy közülük arany keretbe foglalt Hercules-büszttel szerepel a tárlóban.
A kora-vaskortól (l. a III. terem 9. tárlóját) a Kr. e. 4. századig használt ruhatartó tűk, fibulák divatja a Kr. e. 1. századtól újra általánosan elterjedt. Egyszerű kivitelű példányaik bronzból ezerszámra készültek az egész Római Birodalomban. Különleges viszont az ezüstgyűrűktől balra látható darab, kengyelén gladiátor-viadal jelenetével.
 | Római ezüst fibula gladiátor-viadallal;
3. sz. |
A különböző fegyverzetű gladiátorok kialakult párosításban vívtak egymással; ezúttal a legyőzött retiarius (hálóvető), akinek a karjára csavart hálót rávetve kellett ártalmatlanná tennie ellenfelét, a győztes pedig a pajzzsal és karddal felfegyverzett secutor (üldöző), aki ezúttal gyorsabbnak bizonyult nála. Az ezüstfibuláktól jobbra egy szintén elég ritka fibulatípus látható: a kengyelét bronzkeretbe foglalt ún. millefiori korong díszíti, amely rekeszekbe vésett, sakktáblaminta-szerűen elhelyezett, rozettával díszített kék és vörös üvegkockákból van összeállítva. A császárkor végére vezet az V. terem felé néző oldal közepén fekvő két nagyméretű, ún. hagymafejes fibula, a baloldali egykor berakott, most hiányzó niello díszítéssel és aranyozással színesítve; a típus a 4. században alakult ki, de a népvándorlás korában is továbbélt.
<< előző következő >>
 | | Hol járunk |
Negyedik terem |
|
|
