|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Negyedik terem - 7.
Az 1. tárlóban kiállított töredékes pinax műfajának kiemelkedő művészi kivitelű képviselője az V. terembe nyíló átjáró előtt az eredetihez hasonló talapzatra állított márványtábla Rómából, ahol valószínűleg a hasonló reliefek első műhelyei működtek. A budapesti tábla főoldalán sziklás tájban fiatal Dionysos és öreg Silénos egymástól elforduló repkénykoszorús maszkja emelkedik ki a háttérből, az isten előtt szent edénye, a kantharos, a Silénos-maszk alatt párducbőr, a két fejet thyrsos köti össze.
 | Dionysos- és Silénos-maszk
kétoldalas római márvány díszreliefről;
2. sz. első fele |
A hátsó oldalon két tánclépésben jobb felé tartó fiatal szatír, a bal oldali egyik kezében a nyúlvadászathoz használt görbevégű botot, pedumot tart, a másikban az elejtett nyulat, amelyet a lába előtt ugráló kutya próbál meg elérni. A maszkok, mint gyakran a hasonló reliefeken, nem színpadi típusok, és a nagyobbrészt dionysosi jeleneteknek nincs kultikus jelentése, csak a korai császárkori villák kertjeiben, a közélettől távol felidézni vágyott bacchikus-idilli hangulat kifejezői. Jellemző a kor római művészetére a főoldalon uralkodó hellénisztikus ösztönzésű stílus együttélése a hátsó oldal jelenetének archaizáló vonásaival.
A görög művészet korok és tájak szerint különböző vonásainak jelentős részben a saját dialektusát is érvényesítő magna graeciai görög kultúra közvetítésével érkező ösztönzései Rómában olykor itáliai hagyományok bevonásával olvadtak össze lassanként a "hivatalostól" elkülönülő, de azzal nem szembenálló római művészetté. A legyőzőit - Horatius szavaival - foglyul ejtő görögség művészete megmaradt elismert mintaképnek, de római feldolgozása során új rendeltetéssel új műfajok alakultak ki. Ezek közé tartoznak az előbb említettek mellett a 19. századi gyűjtőjükről elnevezett terrakotta Campana-reliefek; a Kr. e. 1. század közepétől jó másfél évszázadon át nagy változatossággal készített példányaik épületdíszítő rendeltetésűek voltak (a táblákon levő lyukak a felerősítésre szolgáltak); ezek váltották fel az etruszk terrakotta díszeket a köztársaság utolsó századában átépített etruriai épületeken. A műfaj közvetlen elődei Campaniából ismeretesek, de a fő műhelyek Rómában és környékén voltak. A főleg magánépületek díszítésére használt, negatív formából sokszorosított reliefek többnyire a görög mitológiából vették tárgyukat, általában pusztán dekoratív, de olykor allegorikus, ritkán pedig aktuális politikai célzattal. Két példányuk az V. terembe vezető átjáró két oldalán, a rövid falon van kiállítva. A bal oldali Dionysos-Bacchust jeleníti meg a klasszikus görög művészetből kölcsönzött beállításban (a két lábfej egymásra merőleges tartásának mintáit l. az I. terem vörösalakos vázáin), kezében thyrsossal, előtte fiatal szatír archaizáló tánclépésben, klasszikus kori elemekkel ábrázolt testtel, vállán párducbőrrel, egyik kezében égő fáklyával, a másik a vállán vitt hatalmas, megkoszorúzott bortárló amphorát tartja (l. a III. teremben az 1. tárló mögött külön kiállított példányt).
 | Épületdíszítő terrakottalap
Dionysos-Bacchus és táncoló szatír reliefjével; Kr. e. 25-Kr. u. 25 k. |
A másik Campana-relief a nílusi tájat ábrázolja a rómaiak szemében legfeltűnőbb különlegességeivel (törpe pigmeusok, víziló, krokodilok); a kora-császárkori művészetben népszerű téma nyilvánvaló utalás Egyiptom meghódítására, amivel Augustus a keleti Mediterráneum romanizálását befejezte.
A nílusi relief melletti márványdombormű a Rómában már a Kr. e. 3. század vége óta kultikus tiszteletben részesített kisázsiai Kybelé istennő menetének töredéke: keleti viseletű hívei vezetik oroszlánoktól húzott kocsiját. A töredék talán szobortalapzat díszítéséből való, de sem a szobrot, sem a közelebbi lelőhelyet nem ismerjük. Más a helyzet a másik rövid falon látható márványdomborművel, amelynek fennmaradt részét mitológiai jelenet díszíti: Hermés átadja a csecsemő Dionysost a felnevelését vállaló Athamas boiótiai királynak (vagy egy másik értelmezés szerint apjának, Zeusnak). A relieftöredék Rómától északra, Civitavecchia közelében egy gazdag római tengerparti luxusvillából került elő, amelynek egykori tulajdonosa a Nápoly környéki villák uraihoz hasonló szenvedélyességgel igyekezett házának tekintélyét görög szobrok gyűjteményével emelni; a késő-klasszikus kor nagy szobrászának, Skopasnak egy műve mellett többek közt Pheidias Athéna Parthenos szobrát is megszerezte, természetesen márvány másolatban. A villában talált szobrok együttese a római gyűjtőknek a görög művészet különböző stílusai iránti válogatás nélküli érdeklődését tanúsítja, a budapesti relief pedig ennek megfelelően vonzódásukat az újattikainak nevezett produkció darabjaihoz. Ez a produkció Athénban kezdődött a Kr. e. 1. században; mesterei, akik közt később Rómába költözött dél-itáliai görögök is voltak, a korábbi korszakok főműveinek idézését új, archaizáló és eklektikus típusokkal kiegészítve elsősorban római megrendelésre, a vásárlók ízlésével is számolva dolgoztak, főként, de nem kizárólag a magánszféra számára. Egy-egy alakot vagy csoportot különböző formájú és rendeltetésű tárgyakon faragtak ki, némelyiket sorozatban ismételve. Az újattikai plasztika nem a görög művészet késői korszaka volt, inkább a köztársaság-végi-kora-császárkori római művészet egyik ágának lehet tekinteni.
<< előző következő >>
 | | Hol járunk |
Negyedik terem |
|
|
