Lexikon

Ianus

Római isten, az átjárók, kapuk, ajtók, a ki- és bejárat, átvitt értelemben pedig minden kezdet és vég istene. Neve a ianua (jelentése: ajtó, bejárat) latin szóból származik.
A hagyomány szerint Ianus isten Latium királya volt. Palotája Rómában a Ianiculus-dombon állt. (A domb nevét az ókorban az istenéből származtatták, ez azonban puszta feltevés.) Ianus befogadta a menekülő Saturnust, aki hálából megtanította az őslakókat a földművelésre, és így elhozta a civilizációt Latiumba.
Ianus a római állami és magánéletben egyaránt nagy szerepet játszott. őt szólították elsőként az imákban; áldozatbemutatáskor ő kapott először bor- vagy tömjénáldozatot. Január 7-én játékokkal ünnepelték, január 9-én pedig Agonia-ünnepet rendeztek a tiszteletére. Neki szentelték az újév napját, amely egy naptárreform következtében a korábban évkezdetnek számító március 1-ről került át január 1-re. Róla nevezték el az év első hónapját (Ianuarius) is. Később minden hónap első napján áldozatot mutattak be neki. Az ő oltalma alatt állt minden fontosabb vállalkozás vagy esemény kezdete, pl. hadbavonulás, a consul hivatalba lépése, a vetés és aratás megkezdése stb.
Ianust általában két arccal, ritkábban néggyel ábrázolták. Ovidius szerint két ellenkező irányba néző arcával tudta ellenőrzése alatt tartani az átjárók mindkét oldalát (Római naptár, Fasti, I 135-144). A középső és késő köztársaságkorban az as, a legkisebb római pénzérme főoldalát a kétarcú Ianus képe díszítette, hátoldalán hajóval, ami a tengeren érkező Saturnus mítoszára utalt. Ianust ábrázolták kezében bottal és kulccsal is. A bot a tekintély (autoritás) képi jele volt, a kulcs pedig a zárás és nyitás jogáé.
A Forum Romanumon állt a kettős ajtajú Ianus Geminus-szentély. A hagyomány szerint a szabinok betörése alkalmával Ianus mentette meg a várost a pusztulástól. A szentély helyén forró vizet fakasztott a földből, és ez meghátrálásra kényszerítette a betörő ellenséget. Az alapítás időpontjáról többféle hagyomány élt; a legtöbben úgy tartják, Numa Pompilius alapította. Kapuját béke idején zárva tartották, háború idején pedig nyitva: ezen a kapun keresztül vonultak ki a katonák és tértek vissza a városba. Mások szerint viszont a szentélyt Romulus és Titus Tatius, a szabinok királya közösen építette, szövetségük jeleként. Ismét mások azt mondják, a szentély Ianus isten közbenjárásának emlékére készült. Mindenesetre a kapu nyitásának-zárásának szokása még a császárkorban is élt. Domitianus császár Ianus kultuszát később a Forum Transitoriumra helyezte át és ott új szentélyt építtetett. Ezen Ianus négyarcú alakja volt látható.
Kr. e. 260-ban a Mylae mellett vívott tengeri csata győzelmének emlékére C. Duilius consul templomot emeltetett Ianus tiszteletére a Marcellus-színház mellett. Ma már ennek sem találhatók nyomai.

Irodalom:
L. Richardson, jr., A New Topographical Dictionary of Ancient Rome, Baltimore-London 1992, 205-209. s.v. Ianus; s.v. Ianus, Templum; s.v. Ianus Geminus; s.v. Ianus Quadrifons (2)
F. Graf, Der Neue Pauly 5 (1998) 858-861. s.v. Ianus
Bollók J., Római naptár, Fasti, Budapest 1986, I. ének 3-19. j.

Birkás Éva
2007