Lexikon

Porphyrios

(233/34 - 305 körül)

Pogány újplatonikus filozófus, Plótinos tanítványa és műveinek rendszerezője. Legtöbb munkájából csak töredékek maradtak fenn. Az utókorra főleg logikai, természetfilozófiai munkái és a homérosi szövegek értelmezésével kapcsolatos munkái hatottak. Az ókorban Aristotelés (Kategoriák, A lélek) és Platón (Timaios) műveihez írott kommentárjait tartották a legtöbbre, ezek azonban kivétel nélkül elvesztek, csak töredékekből és más szerzők utalásaiból ismerjük őket.
Elméletének legfontosabb vonása, hogy egységbe olvasztja a platóni és az aristotelési tanítást. Metafizikai nézeteit tekintve nem tér el jelentős pontokon Plótinostól. A létszintek jellemzésekor közöttük fennálló kapcsolatokat úgy hangsúlyozza, hogy a különbségeket minimálisnak tekinti. Számára az érzéki és az értelemmel felfogható világ közti különbségnek volt középponti jelentősége. A létszintek száma, funkciója ugyanaz marad, mint Plótinosnál, és függőségi viszonyaikat is mesteréhez hasonlóan tárgyalja. A logikai problémák kiemelt kezelése viszont az aristotelési elmélettel való rokonságot mutatja.

Irodalom:

Források:
Bevezetés avagy Az öt szóról. Ford. Pesthy Mónika - Geréby György, Magyar Filozófiai Szemle 28(1984), 431-453;
Plótinosz életéről és műveinek felosztásáról. in Plótinosz, Az Egyről, a szellemről és a lélekről. Ford. Horváth Judit - Perczel István, Budapest: Európa, 1986, 351-386;
A nimfák barlangja az Odüsszeiában. Ford. Lautner Péter, in Pogány teológia I. Budapest: Kairosz, 2004, 7-35.
Szakirodalom:
R. T. Wallis, Az újplatonizmus. Budapest: Osiris, 2002, 153-163, 184-189.
A.A. Smith, Porphyry's Place in Neoplatonic Tradition. A Study in Post-Plotinian Neoplatonism. Hága: Martinus Nijhoff, 1974;
G. Girgenti, Il pensiero forte di Plotino. Milano: Vita e Pensiero, 1996.

Lautner Péter
2005