Lexikon

Sistrum

Sistrum (rázogatott, csörgő) vagy crepitaculum: ókori ütős- és lármahangszer, a csengettyűk egyik fajtája. Legrégibb ábrázolásai Mezopotámiából valók, Ur és Akkád városából, Kr.e. 2600-2400 környékéről. Szövegekben is említik, többek között az Ótestamentumban. Jobbára fémből, leggyakrabban bronzból vagy ezüstből készült. Legelterjedtebb formája egy U-alakú keretből és egy ehhez csatlakozó fogantyúból állt. A keret két szára közé erősített vékony fémrúdon lazán függtek a szintén fémből készült karikák vagy lemezkék, amelyek csörgő, csengő hangot adtak a hangszer rázogatásakor. Más, feltehetően korábbi változatának keretébe lyukakat fúrtak, amelyekben szabadon csúszkált egy-egy vékony, a kiesés elkerülésére a végeken U-alakban visszahajlított fémrúd, általában összesen kettő vagy három, és ezek szolgáltatták a finom, a másik változaténál gyengébb csengő hangot. Az egyiptomi darabokon gyakori díszítőelem a macska-motívum, amely Bastet istennőre utalhat. A keresztirányú pálcák végén is előfordulhat az egyszerű visszahajtás helyett madárfej.
A legvalószínűbb, hogy Egyiptomból származik, ahol az ég istennőjének, Háthornak a kultuszában játszott szerepet, a Kr.e. 2. ezredforduló óta mutatható ki a jelenléte. Később bekerült Isis kultuszába is, és így mind a görög, mind a római kultúra részévé vált, mivel az Isis-kultusz Egyiptom elfoglalása után komoly teret nyert Rómában. Írásos források és egy római terrakotta tanúsága szerint a Kybelé-kultusz kelléke is volt. Gyakran használták szertartásokon is, gonosz szellemek elűzésére.
A kopt liturgiában máig használatos. A modern korban elsőként Rossini alkalmazta a Sevillai borbélyban. Fából vagy gyümölcshéjból készült egyszerűbb formái Afrikában manapság is elterjedtek.

Horváth Judit Anna
latin szakos hallgató
PTE Klasszika Filológia Tanszék
2004

Összesen:1 db

Sistrum