Lexikon

Hermarchos

(Kr.e. kb. 325 - kb. 250 - Athén)

Mytilénéi származású epikureus filozófus, Epikuros közveten utódja az iskola élén. Csak két írásából (Empedoklés ellen /Pros Empedoklén/, Filozófiai levelek /Epistolika/) maradtak fenn töredékek. Seneca szerint mestere elismerte szorgalmát, de nem tartotta önálló gondolkozónak, a töredékek azonban másról tanuskodnak. Az emberekkel nem törődő epikurosi istenek nála emberformájú, lélegző, egymással beszélgető lények. A civilizáció kialakulásában három szakaszt különböztet meg: 1) bölcs törvényhozók meggyőzték az embereket arról, hogy hasznos megkímélni embertársaikat, mivel egyedül így védhetik meg magukat az állatoktól; 2) az így kialakult biztonság az emberekkel elfeledteti, hogy milyen haszon motiválta az emberölés tilalmát, ezért áthágják; 3) újabb bölcs törvényhozók immár szankciókkal is fenyegető törvényt kínálnak szerződés tárgyául a társadalomnak. A közöséget ezek szerint a külső fenyegetettségtől való félelem motiválta arra, hogy megteremtse a belső biztonságot, másfelől a törvényi szankciók félelme a félelemmentesség, a biztonság eszköze. Epikureustól szokatlan módon pozitív morális szerepet tulajdonított a vallásos félelemnek is. A sztoikusok hatására a haszon mellett az egyéni és nembeli önfenntartásra való törekvést (oikeiósis) is felvette az alapvető emberi motivációk közé.

Irodalom:

F. Longo Auricchio, Ermarco. Frammenti, Napoli 1988.
P.A. Wander Waerdt, "Hermarchus and the Genealogy of Morals", Transactions and Proceedings of the American Philological Association 118 (1988) 87-106;
O. Flaschar (szerk.) Philosophie der Antike, Die Hellenistische Philosophie, Basel 1994, 4/1, 227-234.
K. Algra et alii (szerk.), Cambridge History of Hellenistic Philosophy, Cambridge 1999, 456-457; 750-755.

Kendeffy Gábor
2004

Összesen:1 db

Hermarchos filozófus képmása