|
Márvány Aphrodité-torzó
| Hol található? | Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény | | Méret: | m: 15,1 cm | | Állapot: | Töredékes. A test deréktól az alsó lábszár közepéig maradt meg. A test felszíne több helyen sérült. | | Katalógus szám: | Hu-SzM-Ant-58.26.A | | Gyűjtemények: | Farkas Jenõ (korábbi Jónás gyûjtemény)
|
A deréktól lefelé megmaradt töredék úgy ábrázolja az istennõt, amint köpenyének jobb csücskét a szemérme elé húzza.
Az Aphrodité-ábrázolásoknak abba a csoportjába tartozik, amelynek végsõ forrása Praxitelésnek a knidosiak számára készített Aphrodité-szobra. Az írott antik hagyomány ezt tartotta a tökéletes szépségû meztelen nõi test megmintázásának. A knidosi Aphrodité, a Knidia 350-330 k. készült. A káriai város Aphrodité Euploia-szentélyében állt, egy félsziget végében fölépített, kör alakú kolonnád közepén, s így mindenünnét látható volt. A szobor a fürdõbõl kilépõ, jobb kezével az ágyéka elõtt a baloldalt lévõ köpenye után nyúló istennõt ábrázolta. Nemzedékek vitatkoztak azon, vajon a jobb kéz mozdulata szemérmes-e, vagy éppen ellenkezõleg. A mû az antik szobrászat egyik leghíresebb alkotása volt, közel 400, különbözõ szinvonalú, anyagú és méretû másolata ismert (egy közel egyméteres, az eredeti szkhémára csupán távolról emlékeztetõ példány a Fejérváry - Pulszky gyûjtemény dísze volt). Irodalmi visszhangjai között elsõsorban az epigrammákat és egy Lukianos által följegyzett történetet érdemes megemlíteni. A szobor népszerûségét az is jól mutatja, hogy Hadrianus császár tivoli villájában fölépítette a knidosi szentély másolatát, a szobor típusának egyik példánya elõ is került az ásatásokon.
A Knidia nyomán az egymást követõ szobrásznemzedékek az istennõ ábrázolásának számos változatát dolgozták ki. A budapesti töredék stílusa alapján a Kr.u. 2. századra keltezhetõ.
|
|
|
|
