|
Etruszk szenelõ
| Hol található? | Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény | | Katalógus szám: | Hu-SzM-Ant-2000.25.A |
Az évszak mûtárgya - 2004 tavasz
A durván megmunkált agyagból, az úgynevezett impasto-ból, fazekaskorongon készült vastagfalú, peremes szenelõtálat két formából állították össze. Az összeillesztés nyomai jól kivehetõk a tál oldalán annak ellenére, hogy az illesztési helyeket még a kiégetés elõtt megpróbálták összesimítani. A tál lefelé hajló, íves peremét pecséthengerrel készített két regiszteres, körbefutó dombormûves fríz-szalag díszíti. A szenelõtál peremén a hengerre vésett jelenet többször ismétlõdik egymás után: balról jobbra haladva egy vizimadár, két öklelõ kecskebak, majd egy futó nyulat hálóba kergetõ férfi látható, kezében két felemelt bottal és elõtte a nyúl nyomában két futó kutyával. A jelenet mindkét frízben hatszor ismétlõdik, azonban a perem felülete a jeleneteknél nagyobb volt, így a fennmaradó helyre a fölsõ frízen a két kutya mellé bepecsételtek egy harmadikat, az alsó szélesebb sávban pedig a jelenet egy részét, a madártól a futó férfi egyik botjáig, bepecsételték.
A szenelõ tálaknak ez, a felületük színérõl 'vöröszínû árunak' nevezett csoportja egy azonos technikával készült pithos- formával együtt egy, erre a két edényforma készítésére specializálódott mûhelyhez köthetõ, amely az ókori Caere-ben, a mai Cerveteri területén mûködött a Kr.e. 7. század utolsó negyedétõl a 6. század végéig. A szenelõtál keltezésének támpontjául a pecsételt díszítés stílusa szolgál. A nyúlvadászat népszerû témája a Kr. e. 6. század közepének etruszk vázafestészetérõl is ismert. Ez alapján a szenelõtál a 6. század közepe utánra, a század harmadik negyedére keltezhetõ.
A pereménél könnyen emelhetõ, széles tál, a néhány hasonló példányon talált erõs égésnyomok alapján parázs tartására szolgált, de vastag fala a benne való fõzést és melegítést is lehetõvé tette. Másodlagos felhasználási módja volt csak tehát a sírba helyezés, ami ép állapota alapján a budapesti darab végsõ helye volt.
|
|
|
|
