|
A Siracusa-festõ kratérja
| Ki készítette? | Siracusa-festõ | | Hol találták? | Cerveteri | | Hol található? | Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény | | Méret: | m: 44,1 cm | | Katalógus szám: | Hu-SzM-Ant-50.611 | | Gyűjtemények: | Fejérváry-Pulszky gyûjtemény. Az Iparmûvészeti Múzeum átadása (1950) a Ráth-Múzeumból
|
A lépcsõs talpon álló, öblös testû athéni vörösalakos oszlopkratér egy caerei etruszk sírból került elõ. A kratért legtöbb kiegészítõ díszítése, a fõ képmezõket keretezõ motívumok: felül nyelvminta, két oldalt borostyáninda sor, alul pedig vízszintes sáv; valamint a lehajló szélû szájperem oldalán körbefutó vízszintes vonallal keretezett borostyánág fekete festésû. Az A oldal képmezõje felett, a nyakat díszítõ, körívbe zárt öt álló palmetta vörösalakos kivitelû.
A váza A oldalát egy négyalakos jelenet díszíti. A jelenet közepén egy attikai sisakot viselõ, hoplita fegyverzetben ábrázolt, bal kezében kerek pajzsot tartó, szakállas harcos látható. A rövid chitón fölött viselt páncél alját bõr vagy bronzlapok alkotják (pteryges). A páncél fölött a két vállon átvetett rövid köpenynek csak a jobb oldali vége látszik, a többit eltakarja a kerek pajzs. A körzõvel rajzolt nagy, kerek pajzs közepét balra vágtató szárnyas lovat mintázó jelvény (episéma) díszíti. A pajzs aljáról különbözõ ornamentális motívumokkal (borostyánlevél alakú pettyek, emberi szem, Z-minta) díszített, apron elnevezésû, rojtos végû bõrlebernyeg lóg le, amely a nyílvesszõktõl volt hivatva megvédeni a pajzs hordozóját. A harcos jobb lábával elõre lép, felemelt jobb karjában földre támasztott lándzsát tart. A harcossal szemben, felé lépõ, hosszú chitónt, a fölött köpenyt viselõ nõalak látható, amint felemelt bal kezében bordázott bronztálat, phialét nyújt a férfialaknak. A jelenet két oldalán egy-egy, a két fõalak felé forduló, hosszú chitónt és a fölött köpenyt viselõ szakállas férfialak látható. Mindkét alak kezében liliomfejben végzõdõ, hosszú nyelû jogart (sképtron) tart. A bal oldalra lépõ jobboldali alak jobb kezét búcsúzó gesztussal a harcos felé emeli. A bal oldali alak ezzel szemben a jelenetbõl kifelé megy, csak fejét fordítja vissza. A jelenet a harcba induló hoplita búcsúztatásának népszerû témáját ábrázolja, ezen belül az elindulás elõtt, az isteneknek felajánlandó utolsó italáldozat elõkészületeit jeleníti meg a váza képmezõjén a mûvész. Ennek elvégzéséhez nyújtja a nõalak a harcosnak a minden bizonnyal borral megtöltött phialét. A két szélsõ alak kezében lévõ sképtron, az istenek vagy mondai királyok atrribútumai, ugyanakkor a jelenetet a mitológiai ábrázolások közé helyezik át, mintegy héróizálva a búcsúzó harcost.
A B oldal képmezõjét három, kezükben skyphost tartó köpenyes férfialak díszíti. A két szélsõ alak a jelenetbõl kifelé lép, csak fejüket fordítják vissza, a jobbra haladó középsõ alak felé. A bal oldali alak kezében botot tart a jobb oldali férfialak elõtt lévõ bot mintegy a levegõben áll. A jelenet egyértelmûen kómos-jelenetként értelmezhetõ, ezen belül egy éppen szétszéledõ mulatozó társaságot jelenít meg.
A B oldal nemcsak az egyszerûbb kompozíció, és a nyak díszítetlensége, hanem a slip vékonyabb, és ezért az alakok között áttûnõ barnás-vörös alapszínû rétege alapján is jól elválik az egyenletesen fekete hátterû fõoldaltól.
Mindkét oldal kompozíciójánál járulékos színek alkalmazása is megfigyelhetõ fõleg a kisebb részleteknél, mint a férfiak haját övezõ hajszalag, a harcos bokáját díszítõ kettõs szalag. A belsõ részleteket, mint például a férfiak szakállának alsó fürtjeit, a ruhák szegélyét, egy-egy ruharedõt a köpenyeken, a harcos lábizmainak részleteit, a lábujjakat és a phialé bordázatát világos barnává higított festés jelez. A vázán az alakok külsõ-, és egyes testrészek (szemek, fül, száj) körvonalait reliefvonalak jelölik.
A vázakép festõje a Siracusa-festõ, akit az athéni késõarchaikus vörösalakos vázafestészet egyik vezéregyéniségének, Makrónnak a követõjeként tartanak számon. A festõnek attribuált közel hetven váza szinte kizárólag nagyméretû edényekbõl áll, szemben fõként kisméretû ivóedényeket festõ mesterével. Komponálásmódjának jellemzõje a nagyméretû, a felületet szinte teljesen kitöltõ figurák, amelyeknek rajzából hiányzik mesterének finomsága.
Az athéni késõarchaikus kori, középszerû mûvészek közé sorolt festõ a Kr.e. 5. század második negyedében mûködött, budapesti vázája stílusa alapján munkásságának korai, még erõsen késõarchaikus szellemû idõszakába tartozik.
|
|
Kapcsolódó anyagok:
|
