|
Athéni feketealakos kylix
| Hol található? | Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény | | Méret: | m: 7,6 cm | | Állapot: | Ragasztva, az egyik oldalból nagyobb, a másikból kisebb rész hiányzik, kiegészítve. | | Katalógus szám: | Hu-SzM-Ant-50.726 |
Az alacsony, kiszélesedõ talpon álló, két rézsútos füllel ellátott széles, lapos testû kylix a symposionokon használt legkedveltebb athéni ivóedényforma volt. Nagyon sok darabnál ezért ezt a használati módot tükrözi a díszítés is, ezen a kylixen is, mindkét oldalon a központi jelenet egy nõ- és egy férfialakot ábrázol lakomázás közben. Mindketten párnák között hevernek, a nõ kezében ivókürt, a férfi mellén koszorú látható. Körülöttük, a jelenet hátterében mintegy a kompozíció dionysosi szféráját jelezve, borostyánindák tekeregnek. A jelenetet két oldalt egy-egy nagyméretû szem keretezi. Az alapján a kylix az úgynevezett szemes csészék csoportjába sorolható. A típus, amelynek megalkotását hagyományosan Exékias, a legnagyobb feketealakos vázafestõ nevéhez kötik, hamar nagy népszerûségre tett szert és nemcsak a feketealakos, de vörösalakos kylixeket is díszítettek ily módon. A csészét emberi vonásokkal felruházó szemek különös hatóerõt kölcsönözhettek az ivóedénynek.
Belül, az edény vörösen hagyott közepén, az úgynevezett tondóban vállán és mellén koszorúval díszített, tömlõn ülõ ifjú képe látható.
A váza feketelakos díszítését vörös és fehér járulékos festés élénkítette. A több helyen lekopott fehér festés jelezte eredetileg a nõalak testszínét, a szemekben a középsõ koncentrikus kört, és fehér színû pontok jelezték az alakok ruháinak és a párnák díszítését, valamint az indák részleteit. Vörös színt alkalmaztak a koszorúk, és egy-egy díszítõ pont jelölésére.
Az alakok részeit jelzõ bekarcolások kivitelezése elnagyolt és hanyag, ugyanúgy az indák is szinte levél nélkül jelennek meg. A vázaképet stílusa az athéni késõi feketealakos vázafestészet jellemzõen elnagyolt, sietõs kompozíciói közé sorolja. A kylix készítése ezen belül is a feketealakos vázafestészet legvégére, már a Kr.e. 5. század elsõ évtizedére tehetõ.
|
|
|
