|
Szemes csészék
 | | Exékias kylixe a müncheni Museum der antiken Kleinkunst gyûjteményébõl, Kr.e. 540 k. |
A kismester-kylixek formatípusát Kr.e. 530 táján egy még kevésbé öblös, de nagyobb átmérõjû, kihajló perem nélküli, vagyis folyamatos profilú csészeforma szorította ki a divatból, a szintén karcsú, magas talpon álló és kétfülû "A típusú csészéké". Az edényforma megjelenése, "feltalálása" talán Amasis vagy Exékias mûhelyéhez köthetõ.
Az "A típusú csészék" gyakori, jellegzetes díszítési módja az, amikor a vázafestõ belülre kisebb-nagyobb tondóképet (gyakran Gorgó-fõt) fest, míg a váza külsõ oldalain a két fül közti részekre egy-egy szempárt rajzol fel. Az így díszített darabokat nevezzük szemes csészéknek.A szemes díszítési mód "alapszabályai" szerint a két, erõsen stilizált, nagy pupillájú, jellegzetesen hangsúlyozott könnycsatornájú szem között orrnak is kell lenni, míg a csésze füleinek környékét és az alattuk lévõ területet szõlõindák töltik ki.
 | | Exékias kylixe a müncheni Museum der antiken Kleinkunst gyûjteményébõl, Kr.e. 540 k. |
A vázafestõk mindazonáltal gyakran eltértek ettõl a rendszertõl és az orr vagy a fül körüli indák helyére emberalakokat, néha egész jeleneteket festettek. A szemes díszítés gyakorlatilag a vörösalakos vázafestészet feltalálásával egy idõben született, valójában sem a vörös, sem a feketealakos technika szabályai nem kötik, így egyformán népszerû volt mindkét festési mód mesterei körében.
A szempár értelmezését illetõen csak feltevéseink lehetnek. Gyakran hallható megoldás szerint bajelhárító jelentõségû lett volna, akárcsak a tondóban megjelenõ Gorgó-fõ. A szõlõindáktól övezett, átható tekintetû arcrészlet ugyanúgy lehet azonban a bor istenének, Dionysosnak a megjelenési formája is, akit a görög istenalakok közül egyedül láthatunk szembõl is ábrázolva az archaikus kori vázafestészetben.
Irodalom:
J. D. Beazley, The Development of Attic Black-Figure, London 1986.
Bencze Ágnes
|
|
|
|
