|
Kentaurok
Négylábú lények emberi tagokból és lovak testrészeibõl. Ábrázolásaik egy részén egy emberi alak hátának középsõ részébõl egy lótest nyúlik hátra, ami lólábakban és -farokban végzõdik. Máshol a kentaurnak csak a felsõteste és a feje emberé, csípõtõl lefelé egész teste és mind a négy lába lóé.
 | | Kentaur és lapitha harca, a Parthenón egyik metopéja, Kr.e. 447-432 |
A mítoszok szerint Thessália és Árkádia nyugati részének vad erdõlakói. Pajzán és részeges fajta. Peirithoos, a Thessáliában élõ lapitha törzs királya és Hippodameia esküvõjén vendégként vettek részt, de a mértéktelen borozás következtében eszüket vesztették és erõszakoskodni kezdtek a nõkkel. Harc tört ki a lapithák és a kentaurok közt, amelyben mindkét részrõl sokan elpusztultak. Végül azonban a lapithák elûzték a kentaurokat a vidékrõl. Küzdelmüknek több híres ábrázolása is fennmaradt, pl. az athéni Akropolison a Parthenón metopéin, a Héphaisteion metopéin, vagy a phigaliai Apollón-templom frízén.
 | | Kentaur és lapitha harca, a Parthenón egyik metopéja, Kr.e. 447-432 |
A görögök a kentaurok elleni küzdelemben valószínûleg a barbárok elleni harc mitológiai megfelelõjét látták.
Név szerint csak néhány kentaurt ismerünk. Közülük az egyik Nessos, akivel Héraklésnek gyûlt meg a baja. Mikor hazafelé tartott ifjú feleségével, Déianeirával, egy folyóhoz értek, ahol Nessos kentaur töltötte be a révész tisztét. Elsõként Déianeirát vette a hátára, hogy átvigye a túlsó partra, de erõszakot akart elkövetni rajta, ezért Héraklés megölte. Elatos és Eurytión kentaurok szintén Héraklés ellenfelei voltak. Tudomásunk van azonban vendégszeretõ, barátságos kentaurokról is. Az egyik ilyen Pholos, a másik pedig Cheirón, az istenek fiainak és több hõsnek is (pl. Achilleus, Iasón, Asklépios) nevelõje, aki a gyógyítás képességével is rendelkezett.
Irodalom:
H. von Geisau, Der kleine Pauly (1969) 183-184. s.v. Kentauroi
Kerényi K., Görög mitológia, Budapest. 1977.
Birkás Éva
2004
|
|
|
