Lába kélt… de minek is?

A furfangos Hermész, aki bámulatos módon már újszülött korában ellopta Apollón marháit, megneszelte, hogy a múzeum egy időre teremőrök nélkül maradt. A tolvaj isten nem tudott ellenállni a kínálkozó lehetőségnek: belopózott az antik kiállításba, és elcsent pár fontos tárgyat a vitrinek lakóitól.

Vajon mi tűnt el a képekről? Segíts felelevenítenünk a rég nem látott műtárgyak részleteit! De légy szemfüles – a hiányzó képelemek mellett tréfás válaszlehetőségekkel nehezítjük a dolgod! Érdemes kérdésenként ellenőrizni és újrapróbálkozni, ha elsőre nem sikerül!

Hermész áldozatai: Vörösalakos kantharoszOltár Néreida domborművelAthéni vörösalakos kylixPatkányfejű alak szobrocskájaDombormű ünnepi menet részletével.

 

A szalagamulettektől a márciuskáig

A peloponnésosi háború első szakaszában (Kr. e. 431–421) nem csupán a harc, hanem egy ismeretlen betegség is tizedelte Attika lakosságát. Kr. e. 429-ben a járvány áldozatául esett maga Periklés is. Plutarchos, aki szerint az athéni államférfi hosszan gyötrődött a betegség tüneteitől, hozzáteszi: Periklés jelleme mit sem változott a szenvedéstől. Egy történet szerint ugyanis, amikor egy barátja meglátogatta, gúnyosan mutatta neki az asszonyok által ráaggatott talizmánt: „nagyon nagy betegnek kell lennie ahhoz, hogy eltűrjön ilyen balgaságot” (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok – Periklés 38,4, Máthé Elek fordítása).

nubvizavjtq41
Periklés szobrát fertőtlenítik az Athéni Plakán 2020 tavaszán.

A görög-római világban az amulettek egyik leggyakoribb felhasználási területe a gyógyítás volt, de alkalmazták őket szerelmi vágy felkeltésére vagy részegség ellen is. Tágabb értelemben amulettnek nevezünk minden olyan tárgyat, amelyeknek védelmező, szerencsehozó képességet tulajdonítottak. Sokat közülük ékszerként is viseltek, vagy éppen szalagként kötöztek bokára, csuklóra, mint ma a barátság-karkötőket. Rendeltetésük, formájuk és anyaguk is rendkívül színes képet mutat – az ókori ember szemében a különféle kövek, amelyeket a vésnökök képekkel, varázsjelekkel és szövegekkel díszítettek, varázserővel bírtak. A hasonló tárgyak védelmező funkciója az antikvitás után sem ismeretlen: a varázsgemmák alakjára és funkciójára emlékeztet az Egri csillagokban Jumurdzsák gyűrűje, a balkáni néphagyományban pedig ma is jelen van a szalagamuletteket idéző szokás, a márciuska felkötözése.

A görög és római amulettekről a Hyperión új túraútvonala ad áttekintést.

Remekművek a nappaliban

Addig is, amíg az igaziakat nélkülöznünk kell, magunk válunk műtárgyakká (vagy a családunkat alakítjuk azzá)!

Aki kedvet érez, csatlakozzon, és küldje el nekünk, hogy az Antik Gyűjtemény mely műtárgyává változott! ITT lehet válogatni!

Az ún. budapesti táncosnő

Medusa-fejes ezüstdombormű

Az Andokidés-festő kylixe

A képeket az antik@szepmuveszeti.hu címre várjuk! :)

Mitikus lények nyomában

Keresd meg a szóhalmazban az antik kiállításból megszökött mitikus lényeket! Nyolc furcsa szerzet bújt el a betűk között, keresztbe-kasul, akár átlósan, akár visszafelé. Körözési fotóikat lentebb mellékeljük, nézd meg, mely tárgyakról oldottak kereket – így könnyen felismered őket, és azt is megtudhatod, mire érdemes vigyáznod!

A körözött lények fotói és személyleírása:

Három sakklinzer, kakaóscsigafarku oroszlán

 

2015-ben együttműködésbe kezdtünk a Budapesti Metropolitan Egyetem Animáció mesterszakával, amelynek során a hallgatók az Antik Gyűjtemény egy-egy műtárgyához kapcsolódva készítettek rövid animációs filmeket. Bajer Fanni munkája egy etruszk geometrikus váza díszítését dolgozza fel Kőrizs Imre verse alapján, amely az Antik Gyűjtemény fennállásának centenáriuma alkalmából rendezett költőversenyen íródott 2008-ban.


Etruszk olla
Narce-festő, Kr. e. 700–690

A Veiiben készült edény vállán sakktáblamotívumok között egy-egy magányosan álló őz, illetve kétalakos kompozíció látható: hatalmasra tátott szájú oroszlán támad az előtte álló őzre. Az oroszlán halált hozó erejét kiemeli a részletesen jelzett fogsor és az előrenyújtott nyelv. Az ábrázolás mintái jól ismertek athéni vázákról. Az oroszlán–őz-jelenet azonban, eltérően a görög geometrikus vázafestészet egyik alapelvétől, nem a vázafülek által meghatározott főnézetben található. Az edényt a fülek között mindkét oldalon vízimadarak sora díszíti; a szintén görög eredetű, de Etruriában szinte sormintává alakított motívum a Kr. e. 7. századi etruszk kerámia díszítésének egyik leggyakoribb eleme.

További információk a vázáról a Hyperión adatbázisban!