A teve fohásza

A Napfolt Kft-nek

Monoton
üget a süppedő homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentő messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:

Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet – vert vederbe
feltekerve – nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!

S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.

Romhányi József

Teve alakú füstölő. Palmyra (?), Kr. e. 1 – Kr. u. 1. század (Fotó: Mátyus László)

Invokáció

Isis_Pelagia

Istennő, haragot ne, van úgyis elég, te csak azt zengd,
azt, hogy a Szépművészeti Múzeum Ókori Gyűjte-
ménye – ajaj, itt egyet zökken a sor, nem a metrum,
arra azért ügyelünk, csak az enjambement, ugye, hoppá,
szó közepén át lendült egyik sorból a másik
sorba, meleg helyzet volt, nem mondom, de megúsztuk.
(Köztünk szólva a név másképpen a hexameterbe
nem passzol.) Na de hol tartottam? Múzsa, segíts meg!
Száz év! Ó, ti nagy istenek, onnan nézve csekélység,
itt ellenben, a földön – sőt: Pannónia földjén,
megy csodaszámba, hogy ez meglett és pláne meg is van!
Hogy sem a múltak zápora el nem mosta, se mostan
árjai banketteknek, ahol bankárjai ettek
torkos időnknek, és ha csak ettek volna, de ittak!
Vagy nem is itt? Ithakában! Hisz meg is írta Homérosz.
Pletykás vén banyamúzsa, miket suttogsz a fülembe!
Nézd meg: kit látsz itt te a látogatási időn túl?
Krétai korsókból vedelik tán bárkik a whiskyt?
Nyisd ki szemed jól: minden zugban, akárhova nézel,
múzsafi, múzsaleányzó: dalnok pengeti lantját.

Várady Szabolcs: “Eposz”
Az Antik Gyűjtemény centenáriuma alkalmából
2008. november 27.

Beköszöntő

Az elmúlt hónapok során, ahogy terjedt a Szépművészeti bezárásának híre, talán nem volt olyan munkatársa a Múzeumnak, akinek ne szegezték volna neki a kérdést:
– És te mit fogsz csinálni, amíg zárva a Múzeum?
– Hát, ugyanazt – feleltük. Aztán a csodálkozó tekintetek láttán felmerült a gyanú: talán nem csak azt nehéz elképzelni, mit fogunk csinálni ezután, hanem azt is, mivel foglalkoztunk mostanáig.
Egy hónapja van zárva a Múzeum. Az állatkerti szárnyon még viszonylagos a nyugalom; az “ugyanazt” csináló muzeológusokat egyelőre jobban zavarja a bezárt büfé, mint az épületet ellepő ládák, dobozok és állványok sokasága; az Antik Gyűjtemény irodáiban az elmúlt hetekben is a megszokás szerint gördültek a görgetendők és terveződtek a tervezendők.
A kiállítás mit sem sejtő műtárgyai azonban nyugtalankodni kezdtek.

28_Euripidés_4054

Elsőként Euripidés kapta fel a fejét:
– Mi ez a nagy csend? Hol a közönség?

A Niobida menekülni próbált.

4807 AA_000543

Más – talán Marcus Antonius? – rosszkedvű közönnyel szemlélte a helyzetet.

Orpheus meg csak pengette a lantját, de hiába – sehogy sem hallatszott a zene a falakon túl.

2005.7.A AA_003240

Végül a filozófus mondta ki a megoldást:

6923 AA_003599

blogos’.

Ennek a nyomásnak engedve indul útjára az Antik Gyűjtemény blogja: hogy a bezárás három éve alatt is szóhoz jussanak a műtárgyak, és hogy egy kicsit könnyebb legyen elképzelni, mit is csinálunk itt – látogatási időn túl.