Chilton Flóra animációs filmjét, amely a Metropolitan Egyetemmel közös projekt során készült el, az Antik Gyűjtemény egyetlen ókori mozaikjának motívumai foglalják keretbe.
Aki a puzzle kirakására is vállalkozik, a mozaik minden további részletét alaposan megfigyelheti. Teljes képernyőre tenni és szellemképet használni ér!
A peloponnésosi háború első szakaszában (Kr. e. 431–421) nem csupán a harc, hanem egy ismeretlen betegség is tizedelte Attika lakosságát. Kr. e. 429-ben a járvány áldozatául esett maga Periklés is. Plutarchos, aki szerint az athéni államférfi hosszan gyötrődött a betegség tüneteitől, hozzáteszi: Periklés jelleme mit sem változott a szenvedéstől. Egy történet szerint ugyanis, amikor egy barátja meglátogatta, gúnyosan mutatta neki az asszonyok által ráaggatott talizmánt: „nagyon nagy betegnek kell lennie ahhoz, hogy eltűrjön ilyen balgaságot” (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok – Periklés 38,4, Máthé Elek fordítása).
A görög-római világban az amulettek egyik leggyakoribb felhasználási területe a gyógyítás volt, de alkalmazták őket szerelmi vágy felkeltésére vagy részegség ellen is. Tágabb értelemben amulettnek nevezünk minden olyan tárgyat, amelyeknek védelmező, szerencsehozó képességet tulajdonítottak. Sokat közülük ékszerként is viseltek, vagy éppen szalagként kötöztek bokára, csuklóra, mint ma a barátság-karkötőket. Rendeltetésük, formájuk és anyaguk is rendkívül színes képet mutat – az ókori ember szemében a különféle kövek, amelyeket a vésnökök képekkel, varázsjelekkel és szövegekkel díszítettek, varázserővel bírtak. A hasonló tárgyak védelmező funkciója az antikvitás után sem ismeretlen: a varázsgemmák alakjára és funkciójára emlékeztet az Egri csillagokban Jumurdzsák gyűrűje, a balkáni néphagyományban pedig ma is jelen van a szalagamuletteket idéző szokás, a márciuska felkötözése.
2015-ben együttműködésbe kezdtünk a Budapesti Metropolitan Egyetem Animáció mesterszakával, amelynek során a hallgatók az Antik Gyűjtemény egy-egy műtárgyához kapcsolódva készítettek rövid animációs filmeket. Bajer Fanni munkája egy etruszk geometrikus váza díszítését dolgozza fel Kőrizs Imre verse alapján, amely az Antik Gyűjtemény fennállásának centenáriuma alkalmából rendezett költőversenyen íródott 2008-ban.
Etruszk olla
Narce-festő, Kr. e. 700–690
A Veiiben készült edény vállán sakktáblamotívumok között egy-egy magányosan álló őz, illetve kétalakos kompozíció látható: hatalmasra tátott szájú oroszlán támad az előtte álló őzre. Az oroszlán halált hozó erejét kiemeli a részletesen jelzett fogsor és az előrenyújtott nyelv. Az ábrázolás mintái jól ismertek athéni vázákról. Az oroszlán–őz-jelenet azonban, eltérően a görög geometrikus vázafestészet egyik alapelvétől, nem a vázafülek által meghatározott főnézetben található. Az edényt a fülek között mindkét oldalon vízimadarak sora díszíti; a szintén görög eredetű, de Etruriában szinte sormintává alakított motívum a Kr. e. 7. századi etruszk kerámia díszítésének egyik leggyakoribb eleme.
További információk a vázáról a Hyperión adatbázisban!
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
Babits Mihály
Fotók: Cara Phillips: Ultraviolet Beauties
Ifjúfej töredéke, Kr. u. 2. század második negyede (Fotó: Gisela Fittschen Badura)
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
V. Gilbert Edit és Goretity József fordítása
